:: előző kérdések ::
1 - 50     51 - 100     101 - 150     151 - 200     201 - 250     251 - 300     301 - 350     351 - 400     401 - 450     451 - 500     501 - 550     551 - 600     601 - 650     651 - 700     701 - 750     751 - 800     801 - 850     851 - 900     901 - 950     951 - 1000     1001 - 1050     1051 - 1100     1101 - 1150     1151 - 1200     1201 - 1250     1251 - 1300     1301 - 1350     1351 - 1400     1401 - 1450     1451 - 1500     1501 - 1550     1551 - 1600     1601 - 1650     1651 - 1700     1701 - 1750     1751 - 1756    
289.  elhanyagolt gyerekek
Tisztelt Doktor Úr!
Közeli családtagokról van szó, pontosabban egy testvérpárról. S bár nem az én gyerekeim, látom a szenvedésüket, boldogtalanságukat (néha magam is részese vagyok), s érdekelne, hogyan lehet nekik/rajtuk segíteni.
A lány 19 éves, a fiú 13. A szüleik kb. 10 éve elváltak, s azóta a 2 gyerek külön nevelkedik, 2 hetente hétvégén látják egymást, hol az egyik szülônél, hol a másiknál. A fiú az anyánál maradt, az anya a válás óta új kapcsolatban él, a gyerekkel pedig nem sokat törôdik. Az apa egyedül él, a lányával, ô pedig inkább a lánya kedvéért áldozta fel eddigi kapcsolatait, amit a lány természetesnek is vett.
Mindkét gyerekre elmondható, hogy viselkedésük gyakran infantilis, regresszív tüneteket mutat. Emellett mindkettôre jellemzô a fizikai és szellemi önállótlanság, a kezdeményezôkészség hiánya, az érdeklôdés hiánya (számítógépes játékokon és tv-n kívül gyakorlatilag semmi nem érdekli ôket, ha ez nincs, unatkoznak), nem nagyon vannak barátaik, saját kezdeményezésbôl nem járnak el sehová, hobbi, iskolai vagy más külön program stb. nem érdekli ôket, könyveket nem olvasnak.
A fiú dyslexiás. A lány viselkedése gyakran antiszociális, nem tud közösségekbe beilleszkedni, iskolatársai szerinte \"mind hülyék\". Szellemi képességei jók, de nem használja azokat. Külseje nem nôies, ápolatlan, igénytelen. A fiú szellemi képességeit erôsen visszaveti a dyslexia, jár terápiára, s ebben mostanság lassú fejlôdést mutat. Ha apjánál van, szinte \"csüng\" rajta, mindenhová utánamegy a lakásban, mint egy kiskutya. Igazából egyik szülô sem foglalkozik sokat a gyerekekkel, a fent leírt problémákról pedig igyekeznek nem tudomást venni. Azt szeretném Öntôl kérdezni, hogy - feltéve, hogy a szülôk is akarják - milyen segítséghez lehetne fordulni? Mi lesz a gyerekekkel, ha nem kapnak segítséget? Súlyosbodhatnak-e tovább is ezek a problémák? Szíves válaszát elôre is köszönöm!
válasz »
290.  nem bírja az új óvodát
Tisztelt dr. Ranschburg Jenô Úr!
Kisebbik leányom szeptemberben múlt 3 éves. Két éves korában mentem vissza dolgozni, és ôt egy az utcánkban működô "magánoviba" adtam be. Itt vegyes csoportban 2-6 éves korig, kb. 16 fô gyermekkel foglalkoznak egyszerre. A nagyobbik lányom is ide járt, innen ment "rendes" óvodába 4 éves korában. Mindkét gyerek esetében nagyon pozitív tapasztalataim voltak, imádtak abba az óvodába járni, rajongtak az ovónéniért.
A kisebbik lányom szeptemberben, miután betöltötte a három évet került "rendes" oviba, ugyanoda, ahová a nagyobbik is jár már második éve. Az új óvodába való beilleszkedés nem volt teljesen zökkenômentes. Eleinte hallani sem akart róla, a régi oviba szeretett volna visszamenni, a régi ovónénit emlegette állandóan. Óriási sírások után végre néhány hét eltelte után úgy nézett ki, hogy beszokott az új oviba. Ekkor egymás után többször beteg lett. 2-3 nap után kezdôdött újra és újra a köhögés, a láz, asztmás fulladás. Mindezek mellett egyre kezelhetetlenebb lett: sokat hisztizett, néha a legegyszerűbb dolgokat sem volt hajlandó megcsinálni (pl. az oviba le kellett volna adni a súlyát, és ô egyszerűen nem volt hajlandó két napig ráálni a mérlegre, akármit csináltam is vele), zárkózott lett, nem állt szóba senkivel, nem volt hajlandó velünk vendégségbe elmenni, ha valaki ismerôs az utcán, vagy bárhol hozzászólt rögtön sírni kezdett, éjszaka több alkalommal sírt (akkor is ha nem volt beteg).
A betegségei miatt nagyon sokat hiányzott az oviból, a végén már szinte ki sem gyógyult az egyikbôl, már kezdtük a következôt (a betegsége szinte mindig köhögés, hörghurut, láz). Az orvos a fulladása miatt asztmára gyanakodott, kivizsgálásra küldött minket. A végén valami baktériumfertôzést állapítottak meg nála, melyet több hétig tartó antibiotikum kúrával kezeltek ki nála. Mindemellett allergiát is diagnosztizáltak nála. A köhögés igazi okát azonban nem tudták megállapítani, a tüdôgyógyász azt javasolta, hogy tartsam otthon, ne menjen közösségbe egy darabig. Mivel idôközben elveszítettem a munkahelyem, így ez megoldható volt: több mint két hónapot voltunk otthon betegállományban. Az otthon töltött idô alatt homeopátiával, gyógynövényekkel rendbehoztuk a gyereket, kezdett a jókedve, magabiztossága is helyreállni. De ha az ovi szóba került rögtön köhögni kezdett, elfáradt, fájt a feje.
Most januárban újra el akartuk kezdeni az ovit. Az elsô napra kijött a gyerek herpesze, "rosszul lett", hallani nem akar az oviról. Ma óriási visítás után otthagytam ôt. Az ovónô szerint késôbb már nem volt gond vele. Játszott, festett. De nekem azt mondja, hogy a régi ovijába akar menni, azt mondja " ott soha nem lesz beteg, nem lesz köhögés, fejfájás, stb. Ebben az oviban nem érzi jól magát, nem szereti az ovónénit, rossz itt neki."
Nem tudom, hogy erôltessem tovább ezt az ovódát vagy vigyem vissza a régi ovijába? Valamint még az érdekelne, hogy pszichés probléma okozhatja-e a betegségét, lehet-e ettôl asztmatikus köhögése? Vagy csak egyszerűen hisztizik? lletve, Ön szerint segítene-e ha a gyerekek közül összebarátkoznánk valakivel, pl. meghívnánk hozzánk játszani. Az egyik kiscsoportos ovistársának a nôvére a nagyobbik lányommal jár egy csoportba, és ô már volt nálunk. Talán használna, ha a két kicsi is jobban összebarátkozna ovin kívül?
Válaszát elôre is köszönöm. Tisztelettel: Ildikó
válasz »
291.  körömkaparás, még mindig (225.kérdés)
Tisztelt Dr. úr!
Összel írtam önnek egy levelet, amelyben elôször a kislányom körömkaparászásáról írtam. Aztán pedig arról, hogy a lefekvés után 2-3 órával elkezd ordítani minden ok nélkül és csak akkor hagyja abba, ha kivittem a WC-re. Ön azt tanácsolta, hogy keltsük fel minnél közelebb ehhez az idôponthoz. Nos eltelt egy pár hónap és örömmel mondhatom, hogy most már fel se ébred vagy saját maga jön ki és szól, hogy WC-re kell mennie. A sírás elmarad. Ennek nagyon örülünk.
De sajnos az a bizonyos körömkaparás még mindig megvan. Van gyerek, aki rágja a körmét, ô nem rágja, hanem lekaparja azt a részt, amit elvileg le kellene vágni. Már biztos, hogy több mint egy éve nem vágtunk nála körmöt. Volt, hogy javult a helyzet, de most megint nagyon csinálja. Észre se veszi. Már annyira idegesít, hogy állandóan bögdösöm, hogy hagyja abba. Gondoltam arra is, hogy leragasztom a körmeit.
Már olvastam olyat, hogy nem szabad emiatt szólni, de meddig kell ezt így elfogadni? 5 éves elmúlt, oviba jár és teljesen normális családban élünk. Ha még hiányzik calami, amirôl tudni szeretne, kérjem írjon. Köszönettel: Gabi
válasz »
292.  éjszakai nem-alvás
Tisztelt Doktor Úr!
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen szülô, aki hasonló problémával fordul Önhöz, mégis engedje meg, hogy a saját gondjaimra, aggályaimra Önnél (is) keressek megoldást.
Kisebbik fiam februárban lesz 2 éves. Születése körül minden rendben volt, 10 hónapig szoptattam ôt. 7 hónapos kora óta egyedül alszik el (erre én szoktattam rá a sokat vitatott "Aludj jól gyermekem" c. könyvben leírt módszer alapján (megjegyzem nekünk nagyon könnyen ment a dolog). Az elalvással és a délutáni alvásokkal a mai napig nincs semmi gondunk. Október óta bölcsôdébe jár, a gondozónénik szerint aranyos, ügyes, kiegyensúlyozott kisfiú. Egy ideje azonban tönkrementek az éjszakák, minimum 2-3 alkalommal felébred, hol engem hol az apukáját hívja sírva (egyébként otthon a délutáni alvásokból is szinte mindig sírva ébred), van úgy, hogy egész hosszú idônek el kell telnie ahhoz, hogy visszaaludjon. Kiságyban alszik még, sokszor kéri, hogy a "nagyágyra aludni", olyankor éjszaka kivesszük és együtt alszik valamelyikünk tovább vele (rendszerint az apukája, mert én korán kelek a munkám miatt). Annyi mindennel próbálkoztam már, de nem jutottunk elôbbre. Az igazság az, hogy nem szeretném magunk közé szoktatni. Van egy testvére, ô most volt 8 éves, szintén fiú. Egy szobában alszanak, a tesót szerencsére nem zavarják az éjszakai cirkuszok, de ô is nagyon rossz alvó volt. Idônként még ô is lázadozik az ellen, hogy ne kelljen neki bemennie a saját helyére. Este meg szoktam gyújtani egy kis mécsest, és (sajnos) halkan szól a TV a szobában, mert a nagyfiam fél elaludni a sötétben. Szóval itt állunk kimerülten és tanácstalanok vagyunk, hogy hogyan legyünk okosak.
Elôre is megköszönöm, ha megteszi, hogy elolvassa és megválaszolja kérdéseimet. Munkájához továbbra is sok sikert és jó egészséget kívánok! K.N. Piroska
válasz »
293.  miért alszik olyan keveset?
Tisztelt Doktor Úr!
A kislányom közel két és fél éves, nagyon kedves, kiegyensúlyozott gyermek.
Egyetlen kérdés az életünkben, hogy miért alszik annyira keveset?
A nappali alvást csaknem egészen elhagyta. Reggel fél kilenc körül ébred, 4-5 óra körül talán egy kicsit bágyadtabb, majd hazajön az édesapja a munkából és ismét virgonc. Hiába az elôbbre hozott fürdetés, vacsora... este 10 után (de mondhatom, hogy még késôbb) alszik el. Nincs nagy rendszeresség az életünkben, (talán itt van a probléma gyökere) abban az értelemben, hogy hajszálpontos "ütemtervünk" soha nem volt semmire vonatkozólag, beleértve ebbe a gyermeknevelést is. (Soha nem zavart, ha késôbb/korábban kel esetleg korábban/késôbb ebédel, vagy fürdik..., tehát nem kényszerítettem idôhatárok közé.)
A másik dolog, hogy közöttünk alszik még egyelôre. Egyetlen dolog ami egy picit megnyugtat talán, egy régi mondat egy régi könyvbôl, ami gyermekekkel foglalkozott: ha egy gyerek keveset alszik, az azt jelenti, hogy intelligens. Egyetemre járok, itt a vizsgaidôszak amikor annyira vágyom arra a jól megérdemelt napi két órámra, miközben nézem az energikus picikémet... és bízom abban, hogy talán tényleg igaz az a mondat!!! Üdvözlettel: Judit
válasz »
294.  mikor menjen iskolába?
Tisztelt Doktor Úr,
a beiskolázásról szeretném kérdezni, nem tudom, mitévô legyek.
Kislányom néhány nappal a határidô után, júniusban született, így évvesztes. Az óvodában azonban azt mondták, mindenképp tanácsolják, hogy elvigyem suliba, ne egy hajtós versenyistállóba - bocs -, hanem valami "szelídebb" helyre. Ezen kitétellel én is egyetértek, de nem volt szándékomban isibe adni. A lányzó nagy, mi is magasak vagyunk, testileg érett. Nagyon jól számol - óvónéni szerint legjobban -, kezdik érdekelni a betűk, napról napra nyílik az esze. Számomra is nyilvánvaló, hogy iskolaérettnek is tekinthetô, lelkiismeretes, kötelességtudó kis manó, megállná a helyét. Persze kajla, meg álmodozó, meg etetteti magát - kistesó van, meg játékos... szeret rajzolni, mindene a szerepjátékok, remek a fantáziája... hol a gond?
Ô nem akar menni - a legjobb barátnô marad. Visszahúzódóbb, szemlélôdô, nem egy "akcióhôs" gyerekecske. "Nem tudja eladni magát"- hogy divatosan mondjam. Szeret játszani, szereti ovit, még nem idomították be, "nem állt be a sorba". GYEREK. Fô aggályom, ha mégis elmegy, legfiatalabb lenne talán, nála akár másfél évvel idôsebbek közt elnyomnák, bántanák - fizikailag is. Sajnos az oviban is mindennapos ez. Hálisten nem az enyémet bántják, de ugye a gyerekek... Én is ilyen voltam.
Én azt terveztem, marad, aztán egy évvel még erôsebben elmegy vmi erôsebb iskolába - nyelvi tagozat v. ilyesmi. Igaza van óvó néninek, ôk ennél többet nem tudnak nyújtani. Itt nincs külön óra, játszanak, rengeteget kint vannak, jár énekelni meg rajzolni. Ártok-e neki, ha marad, ha mégis elmegy, valósak-e az aggályaim, Önnek mi a véleménye ? És hajtós iskola, v.....? Köszönöm elôre is válaszát.
válasz »
295.  nem ad puszit, nem köszön
Tisztelt Doktor Úr!
Kislányom 7 éves, nagyon helyes, de a köszönéssel a /puszi/ sok problémát okoz. Mert nem hajlandó adni a mamáknak és keresztszüleinek. De van, hogy még szóban se. Persze ez a mamának nagyon rosszul esik még sírt is.
Szeretném megkérdezni, hogy mit tegyek. Tisztelettel és köszönettel. K.Irén
válasz »
296.  szoptatás
Tisztelt Doktor Úr!
Harmadik gyermekemmel végre sikerrel jártunk a szoptatás terén, két nagy fiammal kudarcba fulladtunk. (Nem volt még ilyen népszerű a szopizás, ezért hamar (kb. 3 hónap után) a tápszeres recept lett a megoldás a gyerekorvos javaslatára, mi meg hittünk neki. És ahogy az lenni szokott, onnantól a szopizás sajnos háttérbe szorult. Ha akkor tudtam volna, hogy csak a kitartásomon múlik, a nagyfiaim sem maradtak volna ki ebbôl. És nekem se lett volna lelkiismeret furdalásom emiatt.)
Az elôzmények miatt most teljes erômmel a szopizásra koncentráltam, cumi és cumisüveg ellen harcolva, sokszor a családtagjaimmal is, akik szóvátették, hogy ez a gyerek állandóan szopik. Megérte küzdeni. Büszke vagyok magamra, 4 hónap kemény küzdelem kellett hozzá, nem kaptam ingyen. Köszönhetem ezt a "Kismama"magazinnak is, sokat segített a lap olvasása.
Azonban nem gondoltam, hogy a cicin való elalvás még ennyi bajt okoz. Örültem, hogy ahogy elfárad a kicsim, odabújik, cici, és már tehetem is az ágyába. Semmi ringatás, órákig mászkálás. Márciusban lesz 2 éves Máté fiam, mindig igény szerint szoptattam, elég cicis volt, és még a mai nap is csak így képes elaludni. Ráadásul szinte soha nem aludta még végig az éjszakát, mert éjfél körül, és onnantól 2-3 óránként mindig felébredt. Ma már nagy ágyon alszik, nem kell ugyan felkelni hozzá, de hajnali 1-2 óra körül mindig áttotyog, közénk bújik, ami nem is lenne gond, de onnantól én nem igazán alszom, mert "anya kérem szépen cicit, Máté kicsit álmos" felszólítással óránként, de néha nonstop kelteget. Szerintem sokszor már megszokásból ébred fel. Így szerintem Ô sem igazán pihen, én meg már fizikailag nem bírom. Meg szoktam vele már nappal is beszélni, meg lefekvéskor, hogy Ô már nagyfiú, és a bátyók sem ciciznek, neki sem kell már, de csak nevet rajtam. Látom, hogy érti, de nem tud rá Ô sem megoldást, hogyan lehet másképp elaludni. És olyan jó összebújni. Legtöbbször nem is szívja, csak cumizik. Megsiratni nem fogom, a cumi nem kell neki, a mesélésnek örül, de utána kell a cici. Van ebbôl kiút? Ha az éjszakáim az enyémek lehetnének, nem is zavarna, majd csak abbahagyja egyszer, de így már egyre fáradtabb leszek, és 3 gyerekkel a nappalok sem igazán egyszerűek. Kérem segítsen, hátha van valami jó tipp, ami nekünk is segít. Hogyan tudnám megtanítani elaludni?
Várom bíztató válaszát! Köszönettel: Pné Gabi
válasz »
297.  rendetlen és szeleburdi
Tisztelt Doktorúr!
Kisfiam másfél éves, van egy 5 éves növére. Rendezett családi körülmények között élünk. A problémám az, hogy a kisfiam rettentô mozgékony, aktív, mindent lerombol, fedönt, lever. Szóval olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban. Sokat vagyok vele a levegôn, mert olvastam, hogy az ilyen aktív gyerekeket vigyük levegôre. Falun lakunk, így nincs forgalom, szaladgálhat.
Szeretném azonban, hogy a lakásban rend legyen és nyugalom. Már amennyire ez lehet. Hogyan lehet elkezdeni ilyen kis gyerekeknél, a rendre szoktatást? Sokszor elvesztem a türelmem és kiabálok vagy erôsebben megfogom, ráütök a kezére. Vacsora közben állandóan feláll, lever mindent megfogdos. Már elkezdtem hátra vinni a szobájába, hogy nyugodtan tudjunk enni. Ilyenkor persze ô már jól van lakva. A nôvére nem volt ennyire mozgékony és ha NEM-et mondtunk akkor ô ezt megértette és nem bántott a dolgokat.
Elôre is köszönöm a válaszát. Üdvözlettel Gabi
válasz »
298.  újabban szemtelen a gyerek
Tisztelt Doktor Úr!
Kissé bizalmatlan vagyok az ilyen elektronikus segítségkéréssel kapcsolatban, most mégis rávettem magam, hogy megpróbálom, hátha beválik.
A problémám a következô: van egy 8 éves fiam, aki eddig (kb. az iskolakezdésig) nagyon jólnevelt, megbízható, csendes, rendes ... (sorolhatnám, nagyon büszke voltam rá). Akárhova mentünk, mindenki dícsérte nekem (nem neki), hogy milyen ... (az elôbb írtak). És jött ez az idôszak, amikor hazudik, lop, szemtelen (na nem nagy dolgokban, csak úgy elcsen egy nyalókát, egy sütit, nem mondja meg, hogy az iskolában fával dobálta a sétálóutat és ezért intôt kapott, stb.). Kritikus pillanatokban is hiába kérem, hogy legyen csöndben, azt mondja jó, és folytatja míg be nem fejezte a mondandókáját (és mondhatom igen hosszúra tud az nyúlni). Már nem merek sehova menni vele, mert mindenhol kellemetlen helyzetbe hoz a viselkedésével és azzal amiket beszél. (Anya ezt mondta, ezt csinálta, és nem csak rólam, de családunk többi tagjáról is idegeneknek.)
A helyzethez az is hozzátartozik, hogy most született egy kishuga, de ôt nagyon szereti, és nagyon örült amikor megtudta, hogy kistesója lesz. Gondoltam arra, hogy lehet, hogy ez a baj, de igazából nem tudom, hogy mit csináljak vele. Minden lepereg róla a szidás, a büntetés, a szép szó, kérés... Sajnos az iskolában a pedagógusok sem tudnak segíteni, mert ôk is döbbenten állnak a tények elôtt, mert nem mindig ilyen. Szerintük nem "magatartásproblémás" (ezt nem igazán tudom, hogy mit jelent, ôk mondták), de néha "kitör belôle". Sajnos emiatt sokat veszekszek, és ezt érzi a kistesó is. (Szerintem ettôl olyan nyugtalan.)
Tanácsait elôre is köszönöm: Katalin
válasz »
299.  iskolaérettségi vizsgálatok
Kedves Ranschburg Úr !
Köszönettel vettem az iskolaérettséggel kapcsolatos korábbi kérdésemre (246) adott válaszát, azóta azonban újabb aggodalmaim vannak.
Mint Ön valószínűleg tudja, minden óvodának van saját nevelési programja, amely alapján a tanköteles korú gyermekek iskolaérettségét is felmérik. A mi ovinkban tavaly óta ezt az un. Differ méréssel (remélem jól írtam) végzik (a teszt 4-8 éves gyerekek vizsgálatára készült), mint azt a tegnapelôtti szülôi értekezleten megtudtam. Emellett ugyanakkor a gyerekeket, akik iskolába mennének, (mindegyiket !!) a nevelési tanácsadóval újra felméretik. Az elôzô ilyen októberben volt)
Az óvónéni gyorsan átfutva a feladatlapokon felolvasott néhány feladatot, amelyeken én ôszintén szólva nagyon megdöbbentem. Csak néhány példa matematikából: "számolj el 21-ig; számlálj visszafelé; szerinted a 24 páros vagy páratlan; folytasd a sort: 44, 45, 46.; tudod-e, melyik ez a szám: 58, 119? (Tehát egy 6-7 éves gyerek felismeri-e ezeket a számokat, ha látja!)"
A feladatlap egyéb részeiben pedig ha nem ugyanazt a válasz adja a gyerek, amely a feladatlap szerint a megoldás lenne, nem fogadhatja el az óvónô, így tehát pontot veszít és ez a végén a százalékos (!) értékelést rontja.
Én a fentiekbôl azt szűrtem le, hogy elvárás egy 6 éves tanköteles gyerekkel szemben, hogy mindezeket tudja. A másik meglepetés, ami ért, hogy a dyslexia szűrést egyetlen papírlap alapján végzik, amelyen a csíkos vonalak közti vonalat, karikát, írott w betűt, fecskefarkat kellett a gyerekeknek ugyanúgy lemásolni, mint az a rajzon volt és ha már egy mm-t eltértek az adott ábrától, akkor azt már ezen mérés alapján nem lehetett elfogadni, ergo a gyerek dyslexiás.
Kedves Doktor Úr ! Tényleg ennyi mindent kell tudnia egy leendô elsô osztályosnak? Valóban elvárás, hogy már az óvodában így tudjon számolni a gyerek? Az óvónô szerint ezzel azt is nézik, hogy mennyire érdeklôdô a gyerek a környezete iránt, mire fogékony és melyek azok a készségek, amelyeket még az iskola elôtt fejleszteni kellene. (Véleményem szerint azonban, ha az óvónéni odafigyel a gyerekre, akkor ez számára enélkül is kiderül.) Mellesleg az én kislányom - aki áprilisban lesz 6 éves és szerintem, (ill. mint azt már korábbi levelemben is írtam, a bôvebb család szerint is) iskolaérett, értelmes, érdeklôdô gyerek - nem tud, csak 15-ig elszámlálni, nem tud visszafelé számolni és nem ismeri fel az 58-at meg a 119-et, de én eddig úgy gondoltam, hogy ez nem is baj, mert majd az iskolában megtanulja, ha eljön annak az ideje. Bár a fentiek alapján, ha a lányom nem tud írni, olvasni, számolni, akkor inkább el se menjen, nemhogy az iskolába, de még az iskola felvételire se (már önmagában ezt is szörnyűnek találom, mert bár hivatalosan az általános iskolákban nem lehetne felvételiztetni, de mint azt tudjuk, a gyakorlatban azért ez másként működik), mert még nem iskolaérett. Tényleg ennyire aggasztó a helyzet? Válaszát elôre is köszönve:egy gyötrôdô anyuka
válasz »
300.  kezdô óvónô
Üdvözlöm!
Kezdô óvónô vagyok egy vidéki óvodában, és nincs sok tapasztalatom a gyermekek különcségeiben. Azonban van egy kisfiú a csoportomban, aki meglehetôsen furcsán viselkedik. Nem igazán tudom kezelni a vele kialakuló szituációkat.
Csak röviden a \"tünetek\" A mosdóban ahhoz a csaphoz senki más nem állhat, ahol ô mosakszik, pedig a helyhiány miatt egyszerre 2-3 gyerek szokott kezet mosni. Az öltöztetésnél kizárólag egy személy (óvónô, vagy dajka) segíthet neki, senki más nem veheti le a cipôjét. A tányérját, amelybôl nem is eszik nem vehetem el elôle ebéd után, amíg ô meg nem engedi. (Pedig nyilvánvaló, hogy nem fog többet enni, vagy inni.) Ha nem teljesül az elvárása szerint az esemény, a a tipikusnak mondott hisztiroham tör rá, fejhangon üvölt és a falhoz szorul, megfeszül és minden fizikai közeledésnek ellenáll.
Ezek a kitörések alkalmanként egy órát is eltartanak, amíg valami mindenki számára elfogadható kompromisszumios megoldást nem találunk. Sajnos, addig áll a bál. És hát nem könnyű megegyezni vele. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem állhat abból a napi pedagógiai munkánk, hogy egy gyermek problémáira keressük a megoldást.
Egyszer futottam utána, hogy \"én csak meg akarom ölelni\", hátha az segít feloldódnia, de mintha bántani akarnám úgy menekült elôlem. Ami az érdekes, hogy ez nem általános viselkedés, hanem alkalmanként tör rá, mint egy mániákusra rossz idôszakában. Egyébként a kisfiú kimondottam kedves, barátságos, szívesen játszana társaival, ha nem kezdenék kerülni különc viselkedése miatt. Aránylag jól kifejezi magát verbálisan, tanulékony, és a játéka is kiegyensúlyozott. Miután még csak kiscsoportos, tudom, hogy ez lehet beilleszkedéssel kapcsolatos probléma is. Viszont elég gyakran beteg, ami nehézzé teszi a stabil beszokást. Én új vagyok a faluban és az óvodában is. A kolláganôm szerint nem kell komolyan venni, bár szerinte a gyermek autista (ami szerintem butaság).
Nem tudom, hogy ezekre a jelekre mennyi figyelmet kell fordítanom. Szeretném tapintatosan kezelni az ügyet, mert nem akarom sem a szülôt megijeszteni, sem magamat lejáratni. Azonban ha a gyermek társas kapcsolatait ennyire rombolja, úgy gondolom, valamit tennem kell. Hogy közelítsem meg vad korszakában, hogy elfogadjon? Kitôl kérhetek szakmai segítséget? Milyen fejlesztési módszert alkalmazzak? Hogy segítsem a fejlôdését, ha nem tudom mi történik benne?
Köszönök minden segítô tanácsot. P. Erzsébet óvónô
válasz »
301.  túlságosan ragaszkodik hozzám
Kedves Doktor úr!
Egyetlen kisfiam 7 éves, másodikos tanuló, kíváló eredményekkel. Ragaszkodása hozzám aggaszt olykor-olykor, ugyanis a kisfiú nem hajlandó maradni, sehova sem menni nélkülem. Még mindig velunk alszik, a szűlôk között, sôt fürdeni sem hajlandó egyedül, csupán velem. Néha elôfordul, hogy dolgozom szombaton, délig, ilyenkor velem tart a munkahelyemre, apjával sem marad el otthon. Amikor ragaszkodom hozzá, hogy apjával maradjon, pityeregni kezd, hogy számítógépezni akar, s a végén engedek neki.
Míg kisebb volt, minden percet vele töltöttem, együtt játszottunk, aludtunk, fôztünk, stb. Az óvodás elsô évet, sôt a második felééig sírással töltöttük, annyira nehezen ment az elszakadás. A tanító nénik szerint amikor az apja vitte oviba semmi gond nem volt vele, csupán akkor ha én vittem. Most az iskolában, ugy veszem észre, hogy csupán az én "kedvemért" gyűjti a jó jegyeket, ha véleményét kérem ki valamiben, mindig arra hagyatkozik, hogy úgy jó neki, ahogy nekem.
Nagyon dícsérem a jó jegyekért, és az ügyes kis műveiért, de nagyon meg is szidom, ha rendetlen, néha talán túlzásba is viszem. A tanító nénije az iskolában azt mondja, önállótlan, otthon pont az ellenkezôje, mindent egyedül csinál, legyen szó akár a reggelijérôl, a szobája tisztán tartásáról, mert ô már nagy fiú, azonkívul azt mondja, hogy a kicsi álomvilágban él, annak ellenére, hogy ritka gyorsan reagál minden dologra az órákon és ritka jó feje van. Az álomvilág dolgot a nyugodt nyújtózkodásokra értette, amit órákon észlel, mindig nyugodt tempóban dolgozik.
Tudni szeretném, hogy ez a túlzott nyugodtsága olyan nagy gond lenne? És vajon köze-e van a hozzám való ragaszkodáshoz? Még hozzátenném, hogy sosem kötözködik, nem verekszik, sôt osztogatja a dolgait, választékosan beszél. A tanítónôk tiltakozása ellenére halasztani akartam az iskolakezdést pont a ragaszkodás miatt, ezt követôen 2 alkalommal is psichologushoz vittem, ahol mindketten az iskola megkezdését javasolták. Nem kellett volna mégis az ösztöneimre hallgatnom és halasztani? Tisztelettel: Andrea
válasz »
302.  iskolaválasztás
Tisztelt Professzor Úr!
Nyakunkon az iskolaválasztás. Úton-útfélen azt hallani, hogy ne iskolát hanem tanárt válasszunk gyermekünknek. Tényleg el lehet dönteni egy-két beszélgetés után, hogy ez a tanár lesz a legjobb a fiamnak négy éven keresztül? A nyílt napokon mindenki a \"jobbik felét\" próbálja mutatni, nem? Tudom, hogy nem visszafelé kell tekinteni, de régen nem volt választási lehetôség, körzetekre volt osztva a város és mindenki oda járt ahova tartozott. Én ôszintén szólva az életem során (munkahelyemen, barátságokban) mindig azzal az emberrel lettem jóban aki elsô alkalommal nem volt szimpatikus, és abban csalódtam aki rögtön megtetszett. Az óvodában sem lehetett óvónôt választani, ránézésre az unszimpatikushoz került a fiam és késôbb kiderült, hogy egy angyal.
Valójában nem az iskolák közti versengésrôl szól ez az egész? Hogyan tudja egy szülô eldönteni, hogy négy éven keresztül mi lenne jó a gyermekének? Ha egy kisgyerek okos, akkor bármilyen tanár mellett okos lenne nem? ( És fordítva.) Kérem adjon tanácsot mert én most nem vagyok okos. Ha a pszichológus is azt mondja, hogy tanárt válasszak, akkor azt teszem. De kérem ha lehet, sürgetném a válasszal mert már csak pár hetünk van.
Köszönettel: H. Marianna
válasz »
303.  délutáni "kényszerpihenô"
Tisztelt Doktor Úr!
Kislányom 4 éves, öccsei 2 évesek. Koránál kicsit érettebb, "feladatorientált" (ez az óvó nénink megfogalmazása), nyugodt gyermek. Nagyjából 2 éves kora óta szobatiszta a kislány, ám az éjszakai bepisilések rendszeresen visszatérnek. A legutóbb pl. másfél hétig otthon volt (betegség miatt), és éjszaka nem pisilt be. Ám amint elkezdôdött az óvoda, újrakezdôdtek az éjszakai bepisilések is. Ez a téli szünet után is így volt. Óvodába járni nagyon szeret, ám a délutáni alvás gondot okoz, mivel ô már egyáltalán nem alszik délutánonként. Az óvodában ennek ellenére ágyban és csöndben kell maradnia.
Kértük az óvónôket, hogy hadd játsszon, rajzoljon csendesen alvásidôben, azonban ettôl mereven elzárkóztak, mondván hogy akkor nem lesz csend. Jeleztem, hogy a gyerek otthon is csendben játszik, míg a testvérei alszanak, ám hiába.
Vajon összefüggésben van-e az éjszakai bepisilés és a délutáni kényszerpihenô? Gondoltunk arra is, hogy ebéd után hazahoznám, ám ezt meg azért nem érezném szerencsésnek, mert így kimaradna a délutáni játékból. Csoporton belüli helyzete egyébként is perifériális (már ha lehet ilyen idôs korú gyerekeknél ezt a kifejezést használni - az óvó nénink szerint nem), ezalatt azt értem, hogy a csoport egyik legnehezebben kezelhetô gyereke a (szinte egyetlen) barátja. Januári ovikezdôk voltunk. Az óvónô szerint ez nagyon jó annak a másik gyereknek (sokkal nyugodtabb, stb), ám a lányom olyan dolgokat hall, tanul tôle, olyan dolgokat csinál, amikor vele játszott, aminek nem örülök.
Már az óvodaváltás is eszembe jutott. Ön mit javasolna? Válaszát elôre is köszönöm, üdvözlettel: Dóra
válasz »
304.  Három nyelvet tanul
Tisztelt Professzor Ur! 1999 ota elek Ausztraliaban, kislanyom negy eves. Mar egy eve jar francia ovodaba, ahol angolul es franciaul beszelo ovonenik vannak. Ferjem francia, otthon franciaul beszelunk egymas kozott, en viszont szuletese ota magyarul beszelek hozza. En ugy latom, hogy korahoz kepest nem beszel egyik nyelven sem olyan folyekonyan, mint hasonlo koru tarsai, amit en nem talalok megleponek, sem hatranyosnak most...Kezdi azt is megerteni, hogy kulonbozo nyelven mondott szavak ugyanazt jelethetik (mar tud forditani)..On szerint nem tul sok-e a harom nyelv egyszerre es lesz-e ennek esetleg kihatasa kesobb az iskolaban?
Valaszat elore is koszonom... Tisztelettel C. Edina
válasz »
305.  ceruzafogás
Tisztelt Doktor Úr!!
Ismételten én irok, az az anyuka aki jó másfél évvel ezelôtt azon aggódott, nem szintévesztô-e a kisfia. Igaz, mire válaszához hozzájutottam már megoldódott a problémánk, azaz addigra már nem keverte a fiam a zöld és piros szineket. Ennek ellenére is nagyon köszönöm válaszát, fôleg a kisérletet, amit nagyon ötletesnek találtam.
Most ismét lenne egy kérdésem: mikorra kell a gyereknek "normálisan" fogni a ceruzát úgy ahogy mi felnôttek fogjuk, 4 éves korban meddig kell tudnia számolni, ha egyátalán kell tudnia, és fel kell-e tudni ismerni a számokat mondjuk 1-10-ig.
Válaszát várva köszönettel: Ildikó
válasz »
306.  vesemedence tágulat
Tisztelt Doktor Úr!
Nagy örömömre szolgál, hogy létezik egy ilyen honlap, amelyben választ kaphatok kérdéseimre.
A kérdésem az lenne, hogy a feleségemmel gyermeket várunk. Nemrég az ultrahangon kiderült, hogy a gyermekünknek vesemedence tágulása van. Azt szeretném kérdezni a Tisztelt Doktorúrtól, hogy tulajdonképpen mi is ez, továbbá van-e nagyobb veszélye ennek, illetve kinövi-e a gyermekünk idôvel.
Következô kérdésem, hogy lehet-e ezt a problémát orvosolni. Nagyon kérem legyen szíves kérdéseimre válaszolni, mert nagyon félünk attól, hogy valami nagyobb baja lesz gyermekünknek. Válaszát elôre is nagyon szépen köszönöm.
Tisztelettel: N. József
válasz »
307.  műtét elôtt
Tisztelt Doktor Úr!
Február 24-én műtétre kerülök, egy minden valószinűséggel jóindulatú daganatot fognak eltávolítani a jobb mellékvesémbôl. Van egy 10 éves lányom, aki most szóbeli felvételi vizsga elôtt áll a nyolcosztályos gimnáziumba, és két fiam, az egyik 8, a másik 4 éves. Mindanyian ragaszkodnak hozzám, különösen a fiúk.

Azon tépelôdök, hogy mit mondjak nekik, mi fog történni velem. A lányom már biztosan hallott daganatos betegségekrôl (nem családon belül, csak a TV-n keresztül) és esetleg pánikba eshet... Ráadásul lányom kétségbeesése a fiúkra is rossz hatással lehet. Ugyanakkor eddig nem volt szokás nálunk titkolózni, félrevezetni a másikat, így nôttek fel. Azt gondoltam, hogy talán a hét végén megmondom nekik, akkor van idejük gondolkozni róla, kérdezni és így nem a meglepetés erejével hat rájuk az esemény. Mások szerint csak azt kellene mondanom, hogy kivizsgálásra megyek és csak utólag mondom el, hogy valójában mi történt.

Önnek mi a véleménye, melyik a helyes döntés, vagy van még más lehetôség is, amire nem gondoltam? V. Katalin
válasz »
308.  óvodai gondok
Tisztelt Doktor Úr!
Kisfiam májusban lesz öt éves, középsô csoportos óvodás. Kifejezetten utál óvodába járni, amit meg is értek, mert sajnos az óvónôi nem állnak a helyzet magaslatán, hogy finoman fogalmazzak. Reggel mindig kér, hogy ne vigyem oviba, sokszor sír is, pedig viszonylag kevés idôt tölt ott, fél kilenctôl fél eggyig, és általában csak heti négy napot (pénteken itthon maradhat, de néha más napon is, ha nagyon nem akar menni.)
Sajnos a probléma az ovónôkkel van. Az egyiktôl kifejezetten fél a gyerek, azt mondja, hogy mindig kiabál, és állandóan megbünteti ôt, ráadásul olyan dolgokat művel, hogy ha valamit nem tud megcsinálni a gyerek, vagy egyszerűen csak nincs kedve, azt mondja neki, hogy menjen a kiscsoportba, mert oda való! Vagy kiküldi a gyerekeket a folyosóra egyedül, felügyelet nélkül, büntetésbôl.
Kétszer az óvodában aludt a kisfiam, azóta mégjobban retteg, mert az óvónô azzal fenyegette azt, aki nem tudott elaludni, hogy nem fog érte jönni az anyukája... Azóta többet nem alszik ott.
Ettôl az óvónôtôl még dícséretet nem hallottam, mindig minden gyerekben csak a rosszat látja, a gyerekeket megszégyeníti, kiabál, a gyerekekkel soha nem játszik együtt, csak felügyel rájuk.
Kisfiam mindenhol nyílt, érdeklôdô, barátkozós gyerek, az átlagnál jóval értelmesebb (százig elszámol, 10-es számkörben összead, minden betűt, számot felismer, pedig ezekre nem tanította senki, mert én ennek nem vagyok híve, hogy ilyesmikkel terheljünk egy óvodást, de ô ezeket magától megtanulta). Az óvodában azonban az óvónôkkel nem áll szóba, ha kérdezik nem válaszol, elbújik, van, hogy egész nap csak áll a falnál, vagy ül a padon. Az óvónôk szerint nem tudott beilleszkedni a csoportba. Én ezzel nem értek eggyet, mert játszik ô a vele egyidôs kisfiúkkal, barátja is van, csak az a probléma, hogy a csoportnak több, mint a fele nála minumum egy évvel idôsebb kislányokból áll. Az, hogy velük nem tud mit kezdeni (nyilvánvalóan nincsenek egy szinten, ebben a korban egy év még óriási különbség) szerintem teljesen normális.
Azt is mondja az óvónô, hogy a gyereknek nincs önbizalma. (Mitôl lenne, ha bármit rosszul csinál, nyilvánosan megszégyenítik azzal, hogy a kiscsoportba küldik.)
Szóval maximálisan úgy érzem, a kisfiam nincs jó helyen itt az oviban. Szabályosan büntetésnek érzi, hogy oda kell járnia.
A kérdésem a következô: Elvigyem másik óvodába? Az az ötlet is felmerült, hogy szeptembertôl megismételtetnénk vele a középsô csoportot, és akkor elkerülne ettôl az óvónôpárostól, amúgy is a koránál jóval alacsonyabb, vékonyabb. Ezzel az a probléma is megoldódna, hogy nála jóval idôsebb gyerekekkel jár zömében egy csoportba. Viszont értelmileg meg sokkal fejlettebb, ezért nem tudom, ez jó ötlet lenne-e.
Az egyik kishúga szeptemberben kezdi az ovit, esetleg arra is gondoltam, hogy együtt beíratnám ôket egy olyan oviba, ahol van vegyes csoport, és együtt lehetnének, mert nagyon szeretik egymást. Önnek mi a véleménye?
Köszönettel: B.Katalin
válasz »
309.  senkivel nem kommunikál
Tisztelt Doktor úr!
A lányom osztályába jár egy kisfiú, aki nem hajlandó beszélni és enni napközben. Már az óvodában is így viselkedett. Senkivel, még a tanárokkal sem beszél. Nem hajlandó résztvenni a kirándulásokon és más közös programokon. Mint pl. most a farsang. A szülei hordják havonta egyszer \"kezelésre\"? egy megyeszékhelyen lévô pszichiáterhez, de úgy tűnik ez nem elegendô. A kisfiú értelmes, amúgy jó képességű gyerek. Biztos megvan a magyarázat, hogy miért alakult ki ez a viselkedésforma nála, és gondolom sikeresen is lehet gyógyítani. A kérdésem, kérésem, hogy tud-e ajánlani olyan szakembert vagy intézményt, ahol van esély a gyerek sikeres kezelésére, hogy hajlandó legyen kommunikálni a társaival és tanáraival?
Elôre is köszönettel: T. Mónika
válasz »
310.  nem alszik éjszaka
Kedves doktor úr!
A kisfiam 15 hónapos és éjszaka többször fölébred pedig nappal csak egyszer alszik! Nagyon sokat van levegôn és sokat sétál és mégsem tud aludni! Mi lenne a megoldás mit tegyek? Sôt mikor este fölébred nem iszik vizet csak a kakaóját! Legyen szives segítsen, hogy mit a megoldás!
Köszönöm.
válasz »
311.  szorong és morcos
Tisztelt Doktor Úr!
6 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni Öntôl. Mostanában, kb november óta, sokat szorong, nincs kedve ovodába járni, sokszor ok nélkül (többnyire reggel elváláskor) elkezd sírni, nincs kedve oviba járni. Ilyenkor az óvó néni megvigasztalja, amíg szépen fel nem oldódik. Már harmadik éve jár oviba, ez a probléma csak a kiscsoportban volt. Középsôben nem jelentkezett, most igen. Sokszor rosszkedvű, sôt rosszkedvűen ébred, mintha mindig morcogna valamin. Furcsa ez, mert a mi családunk nagyon jókedvű, optimisták vagyunk. Ezzel egyidôben jelentkezett az úszni nincs kedvem járni is. Októberben elkezdtek az ovódával járni, majd az egyik pillanatról a másikra hirtelen úszás elôtt sírni kezdett, hogy ô nem akar járni.
A legnagyobb gond, hogy az okát nem tudta megmondani, hogy miért nem. Elmentünk 2x megnézni, hogy mi lehet a probléma. Remekül úszik a kortársaihoz képest, az oktatók szeretik. Tehát ezt sem értjük. Az óvó nénik azt tanácsolták, és én magam is azon a véleményem vagyok, hogy az idônkénti ok nélküli sírások és szorongások miatt jobb, ha nem kezdi el az iskolát, annak ellenére, hogy egyéb területen nagyon is iskolaérett lenne.
Vajon mi okozza ezt szorongást, miért nincs kedve ovódába járni ? A szeretgetés és babusgatás a jobb megoldás, vagy az hogy igenis vannak kötelezô dolgok, amit végig kell csinálni és kész. Én lefújtam az úszásra járást, mivel az ovó néniknek sem szeretnék többlet terhet a nyakukba akasztani, de ez vajon jó egy ilyen okos és értelmes kislánynál. Válaszát elôre is köszönöm: Mariann
válasz »
312.  menjen-e oviba?
Tisztelt Professzor Úr!
Nagyobbik lányunk márciusban lesz három, a kisebbik szeptemberben 2, a legkisebb pedig majd októberben érkezik. Mostanában mindenki azt kérdezi, hogy megy-e a nagyobbik szeptemberben óvodába? És amikor azt válaszolom, hogy nem biztos, nyíltan vagy burkoltan, de az emberek 95%-a biztosan hülyének néz. Miért is nem akarom oviba küldeni most? - jön a kistesó, szerintem könnyebb lesz mindenkinek, ha itthon vehet részt a napi feladatokban és nincs kizárva semmibôl (ugyan én talán belehülyülök az elsô évben, de számomra megéri :) ) - a nagyobbik lány nem egy könnyen barátkozó, oldódó alkat - még? - a két "nagy" kezd együtt játszani. Ha ebbôl a 3,5 éveset kiveszem, szerintem sokkal nehezebb lesz a 2 évessel és a kicsivel, mintha együtt lennénk - nem akarok feltétlenül "megszabadulni" a gyerektôl (mint ahogy néhányan sietve kapnak az alkalmon, hogy 3 évesen oviba adhassák gyereküket) - úgy gondoljuk, hogy fontosabb, hogy érzelmi biztonságot kapjon itthon, mintsem hogy még 30 mondókát megtanuljon vagy ecsettel fessen - nem fejezte még ki a gyerek semmilyen módon, hogy ô oviba szeretne menni.
Mit mondanak az ovi-pártiak? - te hülye lennél ha három kis gyereket bevállalnál otthonra - majd késôbb nem fog tudni beilleszkedni a társaságba - el fog maradni a korcsoportjától. Szóval szívem/szívünk szerint szeretnénk, ha még egy évet itthon maradna és majd csak 4,5 évesen menne óvodába, de igazából vágyom arra is, hogy valaki azt mondja: ezzel a gyereknek nem okozok kárt.
Válaszát köszönjük elôre is, Enikô
válasz »
313.  dadogás ?
Tisztelt Doktor Úr!
Tanácsot szeretnék kérni Öntôl 4 éves kisfiammal kapcsolatban. Néhány hónapja tapasztaljuk, hogy idônként dadogva beszél. Nem szótagokat, hanem szavakat ismétel többször egymás után, és közben látszik, azon gondolkodik, hogy mit is szeretne mondani. Nem tudom, hogy normális dolog-e ez ebben a korban, vagy vigyem-e esetleg szakemberhez?
Segítségét elôre is köszönöm.
válasz »
314.  párna vagy suba?
Tisztelt Doktor Úr!
Kislányom 5 és fél éves. Második éve jár óvodába. Eddig semmi gondunk nem volt. Ám most hogy pénteken ott aludt az óvodában /nem mindig alszik ott, ha meg tudjuk oldani, hazahozzuk ebéd után/ panaszkodott, hogy választania kellett párnája és a subája /egész kicsi kora óta kiválasztott magának egy subát, amihez bújik alváskor, és mindig mindenhová kellett vinnünk, mert akkor tudott nyugodtan, kiegyensúlyozottan aludni/ között.
Ön szerint természetes dolog, hogy választás elé alítják és egy ilyen kicsi gyerektôl, megvonják a kispárnáját vagy egy darabka otthont. Én úgy vélem, hogy itt túlkapásról van szó, és hogy kisgyermeknek is vannak jogai a nyugodt alváshoz.
Várom válaszát, hogy Önnek mi a véleménye, mert a szerint keressem fel az óvoda-vezetôjét. Mellékésen a kislányom a subáját választotta, és párna nélkül aludt. Köszönettel: B.né
válasz »
315.  hogyan magyarázzam meg?
Kedves Tanár Úr!
A kisfiam négyéves, a kislányom két és fél. Sokat beszélgetünk velük. A fiamat - ahogyan szerintem minden hasonló korú gyereket - nagyon foglalkoztatják a természet és a technika jelenségei (honnan esik az esô, hogyan nônek a virágok, miért fúj a szél, hová bújik a Nap este, hogy viszi a drót az áramot, stb.)
Minden kérdését igyekszem megválaszolni, de gyakran tapasztalom, hogy összekutyulom a fogalmakat a fejében, mert hiányzik egy csomó hozzávaló ismeret. Gyakran nem találom azokat a kifejezéseket, amelyekkel egy négyéves számára ezek a jelenségek leírhatók, és sajnos olyan is van, hogy az én ismereteim is hiányosak. Sokszor mondom, hogy megnézzük valami könyvben, vagy az interneten, de mire odáig jutunk, általában elveszíti az érdeklôdését. A kérdések általában a kertben, kirándulás közben, az autóban, stb. vetôdnek fel, ahonnan nem lehet azonnal a könyvtárba vagy az internethez szaladni.
A kérdésem a következô: van- e olyan irodalom, amely kifejezetten a szülôknek segít módszereket találni ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket hogyan kell megválaszolni? Kifejezetten nem azokra a könyvekre gondolok, amelyek a jelenségeket a gyerek szintjére egyszerűsítve írják le, ezeket ugyanis halálosan unja. Ahhoz szeretnék segítséget kapni, hogy mondjuk miközben figyelünk egy méhecskét, amint virágport gyűjt, vagy látjuk a gomolygó felhôket, stb., ott helyben tudjunk róla beszélgetni az ô szintjén és nyelvén. Köszönöm a válaszát . Üdvözlettel, Brumibaby
válasz »
316.  gyászmunka
Hogyan tudok segíteni 11 éves kisunokámnak, aki rettenetesen kötödött nagyapjához és 4 napja hirtelen elveszítette? Melyikkel segítek rajta: ha sokat beszélünk róla, vagy ezzel még várunk egy picit? Nem baj-e ha látja az én iszonyú fájdalmamat vagy probáljam valahogy legalább elôtte nem kimutatni? És az 5 éves kisunokámat érheti-e sérülés, aki fel még nem fogja és várja haza nagypapáját?
válasz »
317.  csak az apját fogadja el
Tisztelt Dr-úr !
3 éves kislányom viselkedésével kapcsolatban kérnék szépen tanácsot öntôl. Én a kislány édesapja vagyok. A lányom 2 éves koráig szopizott, eddig az idôszakig anyás volt. Alapjában véve születése ota nagyon érzékeny lelkületű könnyen megbántodó, szégyellös. A közelében csak a közvetlen környezetét fogadta el. /APA, ANYA, NAGYMAMA/. Kb 3 hónapos korátol az édesanyja mellett aludt.
Már a kezdetektôl sokat nyüstölte, ha éjszaka felkelt, kiabált vele, csunyán beszélt, ideges, ingerült volt vele. Amikor rákérdeztem mindig az volt a válasz hogy fáradt, álmos. De máskor meg kissé természetellenesen ajnározta a kislányt. Sajnos más területeken sem tudta bizonyitani anyai rátermettségét. Ha sírt, nem hogy nyugtatta volna, hanem még jobban kiabált vele, azt hangoztatta, hogy itthagyja. Ha meg éppen olyanja volt, édességgel tömte. Ételt is úgy adott neki, ami neki is megfelelô volt. A gyümölcsöt például az anyuka abszolut nem szerette, így a gyereknek is ritkán adott. Én sajnos nem tudtam odafigyelni 100%-osan, mivel reggeltôl estig dolgoztam. Amikor a kislány 2 éves lett, elment dolgozni. A nagymama /édesanyám/ vigyázott rá, mondhatni tökéletesen. Viszont akkor meg nagyon féltékeny volt, hogy jo megérti magát a mama, meg a baba. Ha az anyukával volt a gyermek állandóan a körmét rágta. Az anyuka bármit csinált, a kislány csak sirt, üvöltött.
2,5 éves korára úgy láttuk jónak, hogy bölcsödébe adjuk. Ekkor a gyermek megint fordult 360 fokot. Csak engem, mint édesapát fogad el. Az édesnyjával szinte szóba sem akar állni. Max 2-3 percet van el vele egyhuzamban, de azt is csak akkor, ha én is egy helyiségben tartozkodok vele. Ha kimegyek pl. konyhába, wc-re, üvöltve jön utánam, hogy apa ne menj ki. Csak velem hajlandó aludni, enni, fürödni, wc-ni. Csak én érhetek hozzá, csak én öltöztethetem.
Mostanában az anyuka eljár szorakozni. 2-3 napig is távol van. Ez idô alatt a gyerek nem is keresi ôt. Amikor a szopizásról leszokott, utána még sokáig úgy aludt, hogy fogta az édesanyja mellét egész éjszaka. Most ezt magamon tapasztalom. Éjszakánként az én mellemet fogja. Simogatja, úgy veszem észre hogy ez megnyugtatja. Fürdéskor, mivel csak velem hajlandó fürödni, érdeklödik a ffi nemi szervem után. Viccesen azt mondtam neki, hogy az egy kigyó. Mostanában nem csak fürdéskor, hanem csak úgy spontán kérdezgeti, hogy a kigyó hogy van, mit csinál, megfoghatja-e? Szóval nem tudom, hogy egy 3 éves kislányt hogyan érinti, hogy csak az apa létezik számára. Az anyuka szokta neki felajánlani mostanában a cicijét, de azt a választ kapja, hogy inkább apáét. Próbálja zsarolni édességel, süteménnyel, hogy játszon vele, de a gyerek nem hajlandó.
válasz »
318.  kisbaba a pocakban
Tisztelt Ranschburg Jenô!
Kislányom augusztusban lesz 6 éves. A családban mostanság született egy kisbaba és kikerülhetetlenül érdeklôdik a világrajövetel mikéntjérôl? Korai még elmagyarázni a valóságot, vagy esetleg valamilyen formán el lehet mondani neki? És ha igen akkor esetleg a "hogyan kerül a kisbaba a pocakba" kérdésre mit lehet felelni?
Segítségét köszönöm: Balázs
válasz »
319.  vegyescsoport
Tisztelt Dr. Ranschburg Jenô!
Kisfiam okt. 24-én lesz 3 éves. Most bölcsibe jár, ahol jól érzi magát, leszámítva azt, hogy nehezen viseli, ha egy társa belép az ô kis világába, azaz, ha megzavarják az ô ténykedését, illetve ha meg kell küzdenie egy játékért. (Bár ez az ô korában természetes.) \"Megfontolt\" (a gyerekorvos szerint), ritkán szalad, olyan \"mókolós\" típusú gyerek. Értelmes, és nehéz játékokkal szeret játszani (pl. 12-20 db-os Puzzle), amibôl nagyon keveset talál a bölcsiben, ugyanis a csoporttársai között van egyéves és négyéves is.
Nagyon kevés és egyszerű játék van a bölcsiben, nagyon ingerszegény a csoportszoba, 3 babaágy is bent van, így nem sok hely van a gyerekeknek (14 fô), és az elmúlt 3 hónapban csak egyszer voltak az udvaron. Azt tapasztalom, hogy itt tényleg a gondozás a lényeg, persze foglalkoznak a gyerekekkel, de a sok pici miatt nagyon kevés idô jut irányított, kezdeményezett tevékenységre. Ma, azaz március 7- én ellátogattunk egy közeli óvoda nyílt napjára, ami nagyon tetszett a kisfiamnak, fôleg a játékok miatt. Két csoportban kedvesek voltak az óvónôk, a többiben meg oda sem jöttek hozzánk. A vezetônô szerint azokat a gyerekeket kell felvenniük elsôsorban, akik májusig betöltik a 3. évüket, így lehet, hogy nekünk a bölcsi lenne jobb. (Bevallom, hogy ez a hölgy már korábban sem volt szimpatikus, de ettôl a mondatától meg méginkább ellenszenves lett, ugyanis úgy tűnt, hogy jó néhány anyukával már biztosra megegyezett a felvételrôl, ôk talán befolyásosak és segítséget ígértek.)
Ebben a városrészben, ahol mi lakunk, 2 óvoda van, így ezek közül szeretnénk választani. Meglepôdve tapasztaltam, hogy mindkettôben csak teljesen vegyes csoport működik, azaz 3-7 éves korúak a gyerekek. Ez tényleg elônyös a kicsiknek is? Én III.éves óvodapedagógus szakos hallgató vagyok, így az elméleti pedagógiával tisztában vagyok, de a gyakorlatban még nagyon keveset láttam. Gyakorlati helyemen középsô-nagy csoportban vagyok, így itt látom a vegyes csoport elônyeit-hátrányait, azonban ezt a típusú vegyes csoportot sokkal nehezebben megvalósíthatónak tartom. Önnek pszichológusként, esetleg tapasztalatai alapján mi a véleménye a homogén és a teljesen vegyes csoportokról? Úgy érzem, jobban és sokoldalúbban fejlôdhetne az óvodában, de a tempója miatt nem lesz neki nehéz követni a többieket? (Velem nagyon lassan sétál, de lehet, hogy társaival tud majd igyekezni?) Nem lesz túl kicsi? Jó lesz, ha 10.24-ig bölcsis, 25-étôl ovis? Nyártól dolgozok, így nem tudok vele itthonmaradni okt. végéig.
Megjegyzem, hogy Bálint néhány hete szobatiszta nappalra, és csak itthon, a bölcsiben még nem szól, inkább bepisil, és alvásidôre is kell még a pelus. Az miért lehet, hogy a közösségben még nem jelzi szükségletét? Itthon ugyan a szobában van a bili, de egyedül letolja a nadrágot és a bugyit, és utána fel is húzza, többször elôfordult, hogy nem is szól, csak ha már elvégezte a dolgát, és felöltözött. A március 21-ei beiratkozás közelsége miatt várom gyors válaszát, tanácsát, ha kérhetem, minél részletesebben, esetleg tájékozódási helyeket is kérnék a netrôl. Köszönettel: Judit
válasz »
320.  éjszakai alvás
T. Doktor Úr!
Harmadjára fordulok Önhöz, bár elôzô két alkalommal a lányom kapcsán, most a fiam miatt vagyok tanácstalan. Ô most 10,5 hónapos, fél éves koráig átaludta az éjszakát. Onnantól egyszer-egyszer fordult elô, hogy felébredt éjjel, és nem tudott visszaaludni, csak 2-3 óra elteltével, aztán ezek az ébredéses éjszakák egyre sűrűbbek lettek, szinte minden második éjjel fenn kellett lenni vele. Ez az idô egybeesett azzal, mikor mászni kezdett majd fel is állt 9 hónaposan.
Akkor úgy lett vége, hogy miután szopizott, de nem akart elaludni, hagytuk sírni, de pár percenként bementem hozzá, hogy ne maradjon teljesen magára. Utána nem volt ilyen gond, ha fel is ébredt hajnalban egyszer, szopi majd visszaalvás rendben ment.
Mostanában van megint hasonló, jellemzôen az éjszaka elsô felében ébred, 11-12 óra körül, nem kér szopit, se inni, és általában 2-3 óra múltán alszik el a vállamon (néha még több), akkor lehet lefektetni. A nôvére miatt kihozom a szobájából, de kint is csak gyenge fényt csinálok, halkan beszélek hozzá, nem veszek elô játékot. Próbáltam magam mellé venni, de sír, csak úgy jó, ha ringatom. Próbáltam a sírni hagyást egy éjjel, de most nem vált be, feladtam egy idô után. Viszont most szinte minden éjjel ébred ily módon. Már nagyon fáradtak vagyunk, mindemellett már 7-kor ébred reggel, és napközben sem hozza be az éjszakai kimaradást. Normális ez? Mit tehetek?
Segítségét elôre is köszönöm. Üdvözlettel: Krisztina
válasz »
321.  óvodai gondok
Tisztelt Doktor Úr!
Tanácstalanságomban írok. Kisfiam 4 éves, testvére 2 lesz. Fiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Nagyon dacos, féltékeny gyerek. Tavaly aug. elmentünk óvoda látogatásra, nagyon tetszett neki. Szepen elkezdtünk járni, az már annyira nem, de gondoltam majd megbarátkozik. Ez egy falusi óvoda, vegyes csoportokkal. Sajnos kérésem ellenére, nem abba a csoportba került, amibe szerettem volna. Ott volt ismerôs gyerek, és az óvonénikrôl is csupa jót hallottam.
Sokat sírt, amit talán beszoktatás idején elfogadható. Mindig azt panaszolta, hogy a nagyobbak nem hagyják-engedik játszani, és hogy nem szereti az óvonéniket. Elôbbiért szóltam, de azt válaszolták, hogy a kicsik mindig egyedül játszanak. Ám, mikor két hónap után is ezt mondta, gondoltam csak lehet benne valami igazság. Minden reggel cirkusz, ordítás, fekszik a földön sír, hogy nem akar menni, és nem szereti az óvonénit. Itthon szeret, tt akar maradni. Még annyit, hogy hetente egyszer nem mentünk, olyankor elmentünk a közeli városba, vagy a Mamánkhoz. Sajnos nekem sem tetszik az óvonénik munkája: nem törlik ki kakilás után a fenekét, keveset vannak levegôn, kevés a mondókázás, vagy az én gyerekemre nem ragad. Nem szívesen változtatok, de csak a távolság miatt. Jelenleg nem járunk a rossz közlekedés miatt, de hamarosan itt a tavasz, és szabad az út, ám Ô nem akar menni. Gondoltam ovin belül csoportváltásra (bár ezt szerintem nem engednék), vagy egy másik ovira, ahol már a testvérével együtt kezdhetne. Nem tudom mi lenne a helyes, Önnek mi a véleménye? Ágnes
válasz »
322.  éjszakai alvás
Tisztlet Doktor Úr!
Kisfiam 21 hónapos. Születésétôl fogva saját szobája van, saját ágya. Ahogy a kórházból hazahoztuk kezdettôl fogva külön aludt és csak akkor mentünk át ha valami probléma volt. Akkor igyekeztünk megnyugtatni és szinte gond nélkül mindig vissza is aludt.
Decemberben viszont beteg lett (akkor volt éppen másfél éves). Néhány napot korházban is el kellett töltenünk a kicsivel. Ebben az idôszakban sokat hányt és akkor úgy gondoltuk a férjemmel, hogy 1-2 hétre (amíg rendbe nem jön) magunk közé vesszük, nehogy álmában kezdjen el hányni, féltettük. Azóta minden éjszaka egy pokol. Egyszerűen nem hajlandó egyedül aludni. Minden este másfél órás közelharcot vívunk míg 22-23 óra körül végre alvásra tudjuk kényszeríteni - természetesen akkor is a mi ágyunkban alszik. Ha szeretnénk kettesben maradni, akkor átcsempésszük a saját ágyába, de óramű pontosággal 90 perc eltelte után éktelenül ordítani kezd. Ismerôseim ajánlották a Ferber módszert, elolvastuk férjemmel a témában megjelent szakirodalmat és tegnap este nekiduráltuk magunkat, hogy lesz ami lesz a gyereket megtanítjuk egyedül aludni. Átvittük a szobájába szépen elbúcsuztunk aztán mértük az idôt, hogy hány percenként mehetünk be hozzá. 18 perc után a kicsi a nagy ordítás miatt összehányt mindent, az ágyat magát, úgyhogy a célunkat nem értük el. Éjszaka öltöztettük újra, ágyat húztunk és mivel tartottunk attól, hogy újra hányni fog átvittük magunkhoz, ahol a férjemhez bújva néhány perc alatt elaludt.
Teljesen tanácstalan vagyok! Nem tetszik nekem ez a Ferber módszer, soha nem is tetszett, de nem láttam más megoldást így megpróbáltam. Nem tudom mit csináljak, egyrészt a szívem megszakad, ahogy olyan keservesen ordít a kisfiam, másrészt viszont olyan jó lenne egyszer kipihenten ébredni, nem úgy, hogy a fél éjszakát rajtam tölti a "kisfônök":-)
Az is problémát okoz, hogy nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy nem akar aludni, arról van szó, hogy inkább játszana és túl eleven, esetleg még ez a kórházi élmény munkál benne? - vagy állhat valami komolyabb dolog a háttérben?
Ebéd után alszik a kisfiam napi 2-3 órát. 13 órától maximum 16 óráig, az sem megy simán, kb 10-szer fektetem magam mellé és cumisüvegbôl megiszik jó 2 deci vizet, mire nagy nehezen álomba szenderül. (4 hónapos kora óta nem tudom szoptatni.)
Éjjel is csak úgy tud visszaaludni ha a vizzel teli cumisüveget a szájába kapja. Éjjelente megiszik fél liter vizet. Ettôl hajnalban rendszeresen csupa pisi, tehát félálomban öltöztethetem át. December óta tart ez az állapot! Fogalmunk sincsen mit kéne tennünk! Azért is aggaszt a dolog, mert még szeptemberig itthon tudok vele maradni, utána viszont bölcsödébe fog járni. Ott nem lesz erre mód, hogy valaki órákon át az én fiamat altassa. Mi lesz vele? Ön mit gondol? Ön mit tenne? Mit gondol a Ferber módszerrôl, érdemes eröltetni?
Válaszát elôre is köszönöm! Nikolett
válasz »
323.  óvodaérettság
Tisztelt Tanárúr!
Elôször is nagyon örülök ennek a lehetôségnek! Beleolvastam egy-két levélbe, és nagyon érdekes dolgokat találtam! Az én "problémám" az óvodával kapcsolatos! A kisfiunk hároméves lesz áprilisban, és úgy érzem, hogy már "óvodaérett".
Egy kicsit bizonytalan vagyok ebben. Az a helyzet, hogy a kishúga egyéves, és elég nehéz egyedül itthon velük. Úgy érzem Gergôvel nem tudok olyan szinten foglalkozni, ahogyan ô ezt már igényelné. Vannak olyan idôszakai a napnak, amikor csak úgy teng-leng, láthatóan nem tud magával mit kezdeni. Ilyenkor bármit ajánlok fel neki, nem jó! Komolyabb dolgokba (gyurmázás, festés stb.) nem tudunk belekezdeni, csak ha Réka alszik, mert egyébként belemacerál mindenbe a kicsi (megeszi stb.) És akkor jön az újabb "veszekedés". Én nagyon jónak tartottam annak idején, hogy idôben jártam óvodába, és halvány, de nagyon jó emlékeim vannak! Nagyon sajnálom, hogy manapság meditálnom kell azon, hogy nem vagyok-e "embertelen" anya, ha be akarom adni Gergôt oviba, három és fél évesen?
Szerintem ez jó, és meg kell tudni "válni" a gyerektôl, még ha nagyon nehéz is? Ki tud nekem segíteni ebben, hogy óvodaérett-e gyerek? Azért tartanám fontosnak még az óvodát, mert családi okok miatt, szinte csak mi vagyunk a gyerekekkel. Azaz nincsenek nagyszülôk, csak távol. Viszont nagyon jó dolog, hogy itt ahol lakunk sok kisgyerek van, akikkel nagyon jól eljátszik Gergô, homokoznak, bicikliznek.
Még egy kérdésem volna! Ez részben összefügg az óvoda témával. Életkori sajátosság az, hogy Gergô gyakran azt gondolja, hogy minden úgy történik, ahogy ô szeretné. Ha nem, hiszti jön és üvöltés, és dühroham. Vannak, amikor ezek gyakoriak, és vannak amikor ritkábbak. Én azt gondolnám, hogy egy kortárs csoportban ezek elmúlnának, lévén, hogy ott meg kell "tanulnia", hogy nem ô a"világ közepe", mert néha most ezt gondolja!
Válaszát elôre is köszönöm! Tisztelettel: Cs.Tünde
ui. Remélem nem lett túl zavaros a levelem!:-))
válasz »
324.  Provokál és bocsánatot kér
Tisztelt Tanár úr!
Régóta olvasom a rovatát, és nagy tisztelôje vagyok. Pedagógusként más munkáit is szívesen forgatom. A "gond", ami miatt most írok is Önnek, a kislányommal van. Ô 4 és fél éves, rendkívül értelmes ,nyitott. /Korát meghaladóan!/ Mindez nemcsak az én elfogult véleményem. Könnyen barátkozik, de megválogatja, hogy kivel. Nagyon eleven, gyakran szófogadatlan, de ha leülünk vele, és elmagyarázzuk a kérés miértjét, akkor többnyire elfogadja azt. Ami vele kapcsolatos, abban kikérjük a véleményét, és ha olyan az adott helyzet, dönthet is. Valószínűleg ebbôl adódóan nagyon önálló. Az egyik óvónéni szerint meglepôen logikus a gondolkodása, és társainál jóval érzékenyebb szociálisan. /Ha valakit baj ér, ô az elsô, hogy segítsen, de azt is egybôl észreveszi, ha valakinek rossz kedve van./ Számomra egyébként ez az óvónéni a hitelesebb, ô az aki beszélget is a gyerekekkel, nemcsak feladatlapokat oldat meg velük! Ô elmondja a problémákat is, amivel sokat segít nekem is. A másik óvónéni szinte csak annyit lát az egész gyerekbôl, hogy mennyire eleven. Miatta van a "gond". Kislányom az utóbbi idôben többször panaszkodott, hogy ez az óvónéni nagyon erôsen megfogta a karját, amikor rosszat csinált. Tudom, hogy eleven a fantáziája, de én magam is láttam már korábban, hogy elég "határozottan" ragadta meg a gyerekemet. Kollégáról lévén szó, nehezen vettem rá magam, hogy szóvá tegyem, de megtettem. Elismerte, hogy elôfordulhatott, amikor többszöri szóbeli figyelmeztetéssel sem tudott hatni a gyerekre, de megint csak oda lyukadt ki, hogy eleven. Bár remélem, a dolog agresszív részét mellôzni fogja. Mondott azonban olyat, ami elgondolkodtatott. A kislány néha szándékosan provokálja ôket. Mosolyogva megcsinálja a tiltott dolgot harmadjára, ötödjére is. Ezt már én is tapasztaltam, hogy úgymond kinyílik a bicska az ember zsebében. Mintha próbára akarná tenni a türelmemet. Ha pedig elveszítem, nem tűnik ôszintének a bocsánatkérése. Két évvel ezelôtt súlyos beteg voltam /testi, nem lelki eredetű, kórházban is voltam többször/, és bizony gyakran türelmetlen a kislányommal. Elôfordult, hogy kiabáltam vele, vagy a fenekére csaptam. Igaz, hogy utána mindig megbeszéltük, és bocsánatot kértem. Talán ebbôl azt szűrte le, ha bocsánatot kér, nem baj, ha többször elköveti ugyanazt a hibát? Egyébként biztosan megviselte ez az idôszak. Még mindig rágja körmét. Néha észreveszem, hogy megpróbál manipulálni, de a határozottság mindig segít. Naponta többször elmondja, mennyire szeret. Kérdezi is, különösen, ha rosszfát tett a tűzre, holott kérdés nélkül is mondom neki. Már többször is elmondtam neki, hogy akkor is szeretem, ha éppen mérges vagyok rá. Ennyire bizonytalan lenne még mindig a múlt miatt? Vagy én problémázok ezen túl sokat? Elnézését kérem, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem. Várom válaszát. Tisztelettel: egy "lelkis"anyuka
(2007.05.02.)
válasz »
325.  hiszti
Tisztelt Doktor Úr!
Kétéves (egyke) kislányommal kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni. A problémám, hogy az utóbbi két hónapban, elkezdôdtek a "hisztirohamok", elég nehezen kezelhetô. Például, amikor vásárolunk a boltban, akkor is csak egy pár percig marad meg a bevásárlókocsiban, majd jön a hiszti, hogy ki akar jönni. Akkor a Párom kiveszi, de ettôl kezdve a vásárlás abból áll, hogy utána kell valamelyikünknek szaladgálni, mert nem engedi a kezét megfogni, de arra sem hajlandó, hogy mellettünk maradjon. Amikor belefáradtunk, akkor mindenféle trükköt kipróbálunk hogy becsalogassuk a kocsiba, de erre még sohasem volt hajlandó. A vége az, hogy az Apja felveszi, de akkor kezdôdik az üvöltés, megfesziti a testét, hadakozik kézzel-lábbal, vagy Én kiviszem ilyen állapotában a kocsiba, vagy letesszük és folytatja tovább a rohangálást.
Külföldön élünk, egy hónap múlva fogunk hazalátogatni, de már nagyon félek az utazástól, mert a repülôtéren ugyanez lesz a helyzet. Rengeteget olvasok gyerekpszichológiai cikkeket, könyveket, szeretetben élünk, úgy is neveljük, nem sok hangos szó esik nálunk. Nem akarok semmiféle lelki erôszakot elkövetni, úgy értem, hogy nem akarom fitogtatni Neki a szülôi hatalmamat felette, hanem szeretettel szeretném "terelgetni", de ez nem nagyon akar müködni.
A környezetünkben mindenki helyteleniti a nevelési elveimet, beleértve a családi orvosunkat is. Azt mondják, hogy mident ráhagyok, pedig csak nagyon meggondolom, hogy mire mondok nemet. Születése pillanatától velünk alszik, Nekem ez igy volt megnyugtató, és még nem is váltunk el egymástól soha. Még mindig szopik, és még sohasem hagytam sirni, ahogy mások tanácsolták. Éjszaka mégis sokszor felébred, vannak idöszakok, amikor egy éjszaka hatszor is sirva ébred, föleg egy fárasztó nap után, amikor szinte egész nap olyan dolgot csinál, amit nem szoktunk megengedni. Például a fal firkálását, a viz szétöntözését a lakásban, az épitökockák szétdobálását a nappaliban ahol tartózkodunk, játékok fülbe, orrba dugdosását, az apja szemüvegébe nézését. Amikor megtiltjuk ezeket a dolgokat, a szemünkbe néz, és nagyon lassú mozdulatokkal folyamatos szemkontaktust tatva folytatja a tiltott dolgot, vagy beszalad egy szobába, és ott folytatja. Elöfordul az is, hogy amikor nem figyelek rá (illetve nem nézek rá), akkor szól, hogy "anya!", és amikor odanézek, kihivó tekintettel csinál valami tiltott dolgot. Mindig rászólok elöször, majd még egyszer, hogy hagyja abba, azt is megmondom, hogy el fogom venni az adott tárgyat, ha nem hagyja abba, majd amikor sor kerül rá, óriási hiszti a válasz. Tudom, hogy ez ebben a korban természetes, és szükséges is a személyiségfejlödése szempontjából, de amikor egész nap ezekkel a kihivásokkal majd a hisztivel megy el, egyre kevésbé lesz türelmem, és délutánra már kifáradok, nem tudok vele olyan jókedvüen foglalkozni, és játszani sem mint szeretnáék.
Egyébként nagyon okos, értelmes kislány, anélkül hogy eröltettem volna, már ismeri tizig a számokat és mondja is. Rámutatok egy számra, és megkérdezem hogy az hányas, akkor tévedés nélkül megmondja, és magától is szokta mutogatni és mondani is. Nemcsak magyarul de angolul is számol egytöl tizig, bár gondolom ez inkább még olyan, mintha mondókát mondana. Meg is számol dolgokat háromig, ha van a kezébe valami, amiböl kettö van, akkor mondja is lelkesen hogy "kettö!", a hárommal ugyanez. A szineket is tévedés nélkül felismeri (piros, bordó, kék, zöld, sárga, lila, rózsaszin, narancssárga, barna, fekete, szürke, fehér), és már a sötét és világos közötti különbséget is ismeri, és használja is. A betükböl ismer kb. tizet. Mindig megdicsérjük ha valamit jót csinál, márpedig ilyen rengeteg van. Viszont nem jól viseli a kudarcokat. Például amikor a csizmájába nem tudja beledugni a lábát, rögtön hisztizik, vagy ha nem tud valamit elhúzni mert beakadt, ilyesmi.
A másik probléma, hogy nem mond még mondatokat, de még két szót sem tesz egymás mellé, csak néha, de nem is eröltettem, mert olvastam, hogy ez kudarcot okozna a gyerekeknél. Azt olvastam, hogy ebben a korban már egyszerü mondatokat mondanak, és ez miatt egy kicsit aggódok. A legsürgösebb megoldásra váró problémám mégis a hisztirohamok kezelése lenne, remélem tud egy-két gyakorlati tanáccsal szolgálni. Válaszát elöre is köszönöm, Mónika
válasz »
326.  ördögi kör
Kedves Tanár Úr!
Régóta ôszinte híve vagyok (amióta a bölcsészkari elôadásokon még a csilláron is lógtunk), ezért bizalommal fordulok Önhöz a 23 éves egyetemista lányunk ügyében.
Sehogyan sem találja a helyét a világban, ingerlékeny, önbizalma gyenge. Az életvezetése nagyon aggasztó: koplal és fal, éjszakázik, azután pedig nem tudja teljesíteni a feladatait; ez nyomasztja - szóval ördögi körben mozog. Ô maga is hajlamos pszichológushoz fordulni, hogy egy kívülálló szakember segítségével tekinthesse ét a helyzetét. Sajnos nem ismerünk olyan empatikus, józan, hiteles személyiséget a Tanár Úron kívül, akihez egy fiatal bizalommal fordulhatna. Gondolom, Ön nem ér rá egyéni foglalkozásokra, de biztosan tudna megfelelô szakembert ajánlani.
Kérem, ha tud, segítsen. Köszönöm. Tisztelettel: B. Mária
válasz »
327.  hiszti
Tisztelt Doktor Úr !
Kislányom 2,5 éves, igen értelmes gyermek. Bölcsödébe jár, ahol mondják a gondozónôk, hogy értelmesebb a koránál, és nem tudják olyan iramban tanítani a mondókákat, mint ahogy ô igényelné. Gyönyörűen, választékosan beszél. Sorolhatnám még pozitív tulajdonságait, de most jöjjenek inkább a negatívak, amikkel nem tudunk mit kezdeni.
Annyira szófogadatlan, hogy az már nem is igaz. Kiskora óta ugyanaz a "szabályrendszer" működik nálunk. Én úgy érzem, hogy következetes vagyok vele, de ha valamire megkérem, azt mondja, most nem. Nyújtogatja a nyelvét, felesel már ennyi idôsen. Fenyegetés, büntetés, kérlelés, vmi megvonása: nem segít. Ha próbáljuk elmagyarázni, mi bajunk van a viselkedésével, elfordítja a fejét, és olyan, mintha nem is ott lenne. Veszélyérzete semmi, mindenre felmászik. Azt gondolja, neki mindent lehet. Nem érti a tiltásokat. Szétszed mindent, dobálja a játékokat, és szinte mindig olyat talál ki, amirôl fogalmam sincs, hogy jut eszébe. Pl. bekeni a tévé képernyôjét sajttal, almával, az ágyát ragasztóstifttel. A bölcsiben csak néha "panaszkodnak" rá. Ezt a viselkedést csak nekünk tartogatja, és a mamának. Látta már pszichológus, és felmerült a hiperaktivitás gyanúja, de nem tudták biztosra mondani. Inkább csak annyit közöltek, hogy vannak, amik arra vallanak, de mivel a feladatoknál szépen ülve maradt, ezért mégse hiszik, hogy hiperaktív, viszont én azt olvastam, hogy a hiperaktív gyerekek ilyen "feladatmegoldós" kétszemélyes helyzetekben jól teljesítenek. Igazából nem is az a lényeg, hogy valaki hiperaktívnak diagnosztizálja, hanem, hogy valahogy javítsunk a helyzeten, és ne legyen annyi vita, elmérgesedett helyzet itthon Azt se tudom, hogy menjek-e még pszichológushoz vele, mert az egyszeri alkalommal úgyse produkálja azt, amit itthon + nem is akarom, hogy esetleg azt érezze, hogy vmi baj van vele, vagy hogy nem szeretjük. Azt gondoltam, hogy nem hurcolászom sehova, úgyis megy ôsszel óvodába, és ha majd ott gondok lesznek, akkor szólnak. Várom válaszát, tanácsát. Ildikó
válasz »
328.  verekedôs testvérek
Tisztelt Doktor Úr!
Lányom 8 éves, fiam 4 éves. Úgy érzem, hogy alapvetôen nincs rossz kapcsolat a 2 gyerek között. Gyakran ölelgetik egymást, néha igyekeznek a másik kedvére csinálni dolgokat, és ritkán, de szoktak együtt játszani, bár nem sok átfedés van az érdeklôdési körükben. Az idô nagy részében jól megvannak egymással.
Vannak azonban konfliktusok is, amelyek szinte mindig egyforma forgatókönyv szerint zajlanak: a lányom mást akar, mint a fiam, vagy éppen elvesz valamit a kicsitôl. Erre a lányom lehülyézi, vagy kigúnyolja a kicsit, aki megsértôdik, és ököllel támad a lányomra. A lányom vagy tovább szidja, vagy beszáll a verekedésbe. Ha lehet (ha bírom), akkor többnyire nem avatkozok bele a gyerekek ügyeibe, de az ilyen esetek szinte mindig sírással érnek véget, és szét kell választani ôket. A lányom ebben a tanévben ment iskolába, a fiam pedig óvodába. Úgy látom, hogy mindketten elég sok "harciasságot" sajátítottak el, mert korábban sokkal ritkábban voltak ilyen esetek a 2 gyerek között. A korábbi válaszait mind elolvastam a fórumban, így a "csonttörés tilos" elvet is. Én azonban hosszabb listát érzek szükségesnek, mert a gyomron rúgások, és a másik szemébe való belekapás, vagy akár a karmolás is olyan dolog, amit nem szívesen nézek. Tudom, hogy szükséges az, hogy a gyerekek saját maguk kezeljék a problémáikat, de a fentiek már túl vannak azon, amit én elfogadhatónak tartok.
Ön szerint meddig lehet engedni a gyerekeket saját maguknak intézni az ilyen ügyeket, és mit lehet tenni az ilyen elintézési módok ellen? Zsolt
U.i: Köszönöm (köszönjük) ezt a lehetôséget, és remélem, hogy még sokáig vállalja ezt a "missziót", mert nagyon sokat és sokaknak segít.
válasz »
329.  Viszontválasz – alvási problémák
T. Doktor Úr!
A 320.sorszámú kérdés-válasszal kapcsolatban szeretnék visszajelezni kérésének megfelelôen, bár végül nem volt szükség rá, hogy tanácsát kipróbáljuk. Mire ugyanis megjelent a válasz, a fiam hipp-hopp újra aludt éjjel. Összesen 2 hétig tartott a nem-alvásos idôszak, és végül egy reggel láttam, hogy áttört két foga felül, és már aznap éjjel végig aludtunk! Ez már a 3. és 4. fog, az elsô kettô is egyszerre érkezett, és semmilyen gondot nem okoztak, ezért én nem is gondoltam rá, hogy ez lehet a probléma. Mindenesetre tarsolyomban tartom a tanácsot, és ha újra hasonló gondunk adódna, ki fogom próbálni! Tisztelettel: Krisztina
válasz »
330.  Gyászolják-e nagyapjukat?
Férjem halálakor kértem segítséget Öntôl , de azóta más problémám is van. Akkor azt hittem, csak 10 éves unokámat érinti nagyon mélyen imádott nagyapja elvesztése. De azóta rá kellett jönnöm, hogy 5 éves piciny unokám is nagyon bánkódik. Többször keserves sírásban tört ki, hogy hiányzik a papa. A nagyobb probálja vigasztalni és elôttem is játsza a kemény fiút, probál mosolyogni és simogat, vígasztal. Édesanyja meséli, hogy csak a saját szobájában tör ki és iszonyú görcsös sírásban tör ki. Idôszakonként.
Hogy tudnék neki segíteni, amikor belôlem is állandóan kitör a sírás??? Várom válaszát
válasz »
331.  Agresszió
Kedves Tanár Úr!
Kisfiam, Lacus 21 hónapos, okos, értelmes kisfiú, mondatokban beszél, énekeket énekel, érdeklôdô, nagy mozgásigényű, eleven egyszóval az életkorának megfelelôen érett.
Egyetlen bajom a vadócságával van. Különbözô helyzetekben odacsap, odaüt az emberekre, melyek a következô helyzetek lehetnek:
- Ha nem tetszik neki valami, például nem akar jönni, és az apja felveszi
- Ha nem szeretné azt, amit éppen a felnôttek tesznek vele, pl. puszit adnak neki, " nyúzzák ".
- Játszón ha elvettek tôle valamit.
- Nála 3 hónappal idôsebb unokatestvérét is " elôszeretettel " üti, ha épp azzal játszik, amivel ô akar.
A helyzet most már egyre jobb, javul, de még mindig elôfordulnak odaütések. Viszont hihetetlen nagy szeretetet képes adni, ölelget, puszil, simogat, játszón, utcán odamegy idegen babákhoz, azzal: szia, és puszit ad, átölel. Nagyon kedves, bújos. Testvére még nincs, jövôre tervezzük, hogy megszülessen. Unokatestvérét (akit ütni is szokott), is ölelgeti, puszilja, feltéve ha épp ô hagyja magát, mert sajnos unokatesója nem szereti a testi kontaktusokat. Másik unokatestvérét (6 hónapos) egyáltalán nem bántja, öleli, puszilja. Engem sose bánt, hanem ölel, puszil, minden nap sokszor elmondja, hogy szeret. Apukáját viszont annál inkább szokta ütni, akár minden ok nélkül is. Pl apja fekszik a kanapén, egyszer csak odarohan hozzá, és minden ok nélkül rácsap, azt hiszi ez vicces, tehát nem rosszindulattal teszi. A helyzet tényleg egyre jobb, mert fél éve folyamatosan "dá-dá " volt. Akkor sok mindennel próbálkoztunk, szép szó, hangosabb szó, kiabálás, egyszer- kétszer visszaütés, de ezt helytelenítem, stb. Ma már egyszerűen hangosabban rászólunk, hogy nem szabad, és kész. Otthon soha nem látott verést vagy ütést, sose fenyegettem dádával. Stb, nem is értem, honnan vette ezt a szokását Lacus.
Ön szerint ez teljesen normális viselkedés?, férjem szerint nem is kellene vele foglalkoznunk. Lehet hogy az sem jó, hogy rá mindig rászólunk az unokatestvérével szemben, ha épp odacsap, de rá nem ha ô is kicsit megtaszítja Lacust, mert nekem az ilyenfajta "taszigálás" belefér.
Másik kérdésem a bölcsödével kapcsolatos: Szeptemberben (akkor lesz 2 éves 3 hónapos) szeretném bölcsödébe adni, mert úgy érzem, nagyon igényli a gyermeki közösséget. Akkora remélem már szobatiszta is lesz. 9-re vinném, és alvás után rögtön hoznám is. Lehetôségem lenne, hogy otthon maradjak vele, igaz, már igénylem a munkám is, ezért is adnám be. Ön szerint nem teszek rosszat azzal, ha beadom, miközben lenne lehetôségem otthon maradni vele? Pl télen néha csak tengett-lengett a lakásban, persze tavasszal és nyáron ilyen gond nincs a szabad miatt. Elnézést a hosszú sorokért!
válasz »
332.  Hogyan gyászolják társukat?
Tisztelt Professzor Úr!
Elôszöris hadd köszönjem meg ,hogy módomban állhatott tegnap meghallgatni az Ön elôadását. (Biharkeresztesen)
10 éves gyerekeket tanítok, köztük több az "apátlan", problémás, szeretetreéhes lurkó. A napokban az egyik társuk kerékpár-balesetben életét vesztette. Nagyon megrázott bennünket a tragédia. Hogyan segíthetnék nekik a szerencsétlenség feldolgozásában? A szülôk tanácsot várnak tôlem: menjenek-e gyermekeik a temetésre?
Segítségét a szülôk, gyerekek nevében is köszönöm: N. Sz. Ildikó
válasz »
333.  depressziós szülô
Tisztelt Dr. Ranschburg Jenô!
A kérdésem tömören az volna, hogy milyen befolyással bír egy kisgyerek személyiségfejlôdésére, ha az egyik szülô depresszióban szenved, viszont - nem lévén betegségtudata - a szülô gyógykezelése nem megoldható. Pontosabban, mivel feltételezem, hogy ez a befolyás létezik és negatív, hogyan ellensúlyozható a mindennapokban?
válasz »
334.  Költözés, kistestvér …
Tisztelt Doktor Úr!
Elôre is elnézést kérek, hogy hosszú leszek. Van egy 14 hónapos kislányom. Amikor ô 21 hónapos lesz, akkor fog a kistestvére érkezni közénk. A problémám ezzel kapcsolatos.
Önmagában ezt a helyzetet úgy érzem odafigyeléssel meg tudnám oldani, csakhogy mikor a kislány 18 hónapos lesz, másik városba fogunk költözni. És mivel másik városról van szó, valószínűleg nem a végleges lakásunkba, ha addig nem találunk, hanem albérletbe, hogy onnan nyugodtan tudjunk saját lakást keresni. A lányom borzalmasan kiegyensúlyozott baba, egy boldogság-gombóc, egész nap mosolyog, de úgy érzem, ez sok lesz neki: fél-egy éven belül 2 költözés és a kistesó. Hogyan tudnám könnyebbé tenni neki ezt???
Még egy problémám van ezzel kapcsolatban: 8 hónapos koráig szoptatás közben aludt el nap közben, akkor rászoktattam a babakocsiban elringatásra. Azóta úgy alszik el, nap közben már nem is tudom szopival elaltatni. (Este továbbra is úgy alszik el) Nekem ez nem probléma, sôt, kényelmes, és most, hogy terhes vagyok, jól is jön, mert sokszor ilyenkor nagyokat sétálok vele - sport gyanánt. A gondom csak az, hogy hogyan lesz ebbôl majd, amikor annak eljön az ideje, egyedül, ágyikóban elalvás. Hiszen majd valamikor az oviban azt fogják megkövetelni. Ez ügyben tanácstalan vagyok. Vajon vissza kéne-e szoktatnom a kiságyába nap közbeni alvása alkalmával? És ha igen, mikor??? Még a költözés elôtt? Vagy a költözéssel egyidejűleg? Vagy bôven ráérek még, nem úgy van, hogy minél több idô telik el egy szokással, annál jobban rögzül? Ezekben a dolgokban szeretném tanácsát kérni, amit elôre is nagyon hálásan megköszönök, és szeretném kifejezni, mennyire jó dolog, hogy Ön olyan szemlélettel fordul a gyerekekhez, amilyennel, és meg tudja erôsíteni ezekben a nem divatos elvekben (együtt alvás, stb...) a mai világban elbizonytalanodott anyukákat! Köszönjük szépen! P. Vera
válasz »
335.  nem alszik egyedül
Tisztelt Doktor Úr!
Kisfiam 7 éves, egyedül szokott aludni (külön szobában) tavaly nyár óta nem tud csak ugy aludni ha valaki mellette fekszik. Elalvás után 1 órával felébred, oda kell feküdni mellé, rögtön elalszik, otthagyom felébred, sír, nem tud aludni. Ezt teszi otthon, nagyszülôknél egyaránt. Ha valakivel alszik egyszer sem ébred fel végigalussza az éjszakát. Mi lehet az oka? Mit tegyünk, hány éves koráig aludjunk vele? Ha nem tesszük, fáradt, nem tud az iskolában figyelni. Napközben vidám, mosolygós, jó tanuló, jó magaviseletű gyermek. Sportol, önfeledten játszik nem látni rajta, hogy bármi problémája lenne. Mivel már ez lassan egy éve probléma, tenni kellene valamit. De mit? Kérem segítsen, vigyük-e orvoshoz? Válaszát várom, tisztelettel: Yvette
válasz »
336.  állandó óvodai fertôzések
Kedves Ranschburg Jeno!
A gyerekem 2003 szeptembere ota jar ovodaba. Illetve alig jar ugyanis megallas nelkul beteg. Amikor ezt az ovodaban szova teszem, az a valasz, ebben a korban ez termeszetes. Nekem nem az, tudniillik a gyerek jart bolcsodebe, ahol 2 ev alatt 5 alkalommal volt beteg, max. egy hetig. Az elmult idoszakban, amiota ovadaba jar 12 alkalommaml volt beteg, megpedig nagyon. Ezenkivul nemcsak a gyerek beteg, hanem (es ezt mas szulotol is hallom) a szulo is. Az orvos eloszor azt javasolta, vigyem el mashova, de vegul ugy dontottunk, hogy marad. Azt gondoltuk, hogy ez esetleg az elso ovodai ev sajnalatos velejaroja, es mas ovodaba is beviszik a beteg gyerekeket, akik sorozatosan fertozik a tobbit. Szamomra mar az is furcsa, hogy amikor fertozo betegseg (skarlat, baranyhimlo stb.) jelenik meg az ovodaban, semmifele ANTSZ vizsgalat nem folyik ill. mikor iden az influenza miatt 100 gyerekbol 19 jart (nem mindig ugyanaz a 19), akkor sem zartak be az ovodat. Az ovonok is rendszeresen es sulyosan betegek, de mindenki enram nez ugy, mintha a Holdrol jottem volna, mert szolni mereszelek. Annyit mar elertem, hogy a takaritas gondosabb, de egyebkent is, ha korulnezek, nem latom, hol a hiba. En ugy vettem eszre, hogy korultekintoen bannak a gyerekekkel. Rendesen oltoztetik oket stb. A foglalkozasok nagyon jok, az ovonok, a dadus szeretik a gyerekeket. Gondoskodnak roluk. Az en gyerekem is szereti az ovodat. Ezert dontottunk ugy az orvossal, hogy maradjon (az egyeb komolyabb orvosi vizsgalatok eredmenye negativ volt eddig, meg az orrmandulajat sem akartak a gegeszek kivenni; mindig "dicserik", hogy milyen szep egeszseges a gyerek????????).
Nem ertem. Kiderult, hogy manapsag nem kotelezo jelenteni az ovadaknak a fertozo betegsegeket. Nem ertem, hogy akkor az ovodak "sajat hataskorben" miert nem tesznek semmit a rajuk bizott gyerekek erdekeben. Tudniilillik hiaba jo az ovoda, ha a gyerek nem jar, akkor mindegy hova nem jar. Valasz, nincs penz. Engen ez nem erdekel. A szulok viszik a gyumolcsot, a kakaot, a mezet, a lekvart, a papirzsebkendot, a szalvetat es meg amit tudnak. A csoportszobak kifesteset mi finanszirozzuk. Oszinten szolva nekem eddig az ovada olyan sok penzbe kerult, hogy akar maganovodaba is jarhatna a gyerek. A gyerek kinlodasa, a mi allando betegsegeink, az orvos, a gyogyszer, a tobblet gaz, villany, telefon, az ennivalo, stb. Azonkivul eddig a munkahelyemen nem szoltak, mert az en bolcsis kisfiam olyan ritkan volt beteg, hogy fel sem tunt. Az ovis gyerek elete viszont kizarolag a betegsegekrol, a gyogyszerekrol, az orvosokrol szol. (Most mar a munkahelyemen is szova tettek.)
Programot nem tudok neki szervezni (felreertes ne essek, nem magunkrol, hanem a gyerekrol van szo), de mar azt sem, hogy a Balatonhoz elutazzunk 3-4 napra, mint azt tettuk a gyerek 4 eves koraig, pedig a levegovaltozas neki is kell. Az ovodaba most mar ugy jar, hogy h-cs delelott, azutan nagypapa elviszi, penteken be sem visszuk.
Csak azt nem tudom ez kinek jo. En kozalkalmazott vagyok, ennek megfelelo a fizetesem. Papa szinten. Azonkivul mi is feltjuk az allasunkat. Azonkivul en mar megallas nelkul ideges vagyok. A munkahelyemen nekem dolgoznom kell, van, hogy alig tudok a munkamra odafigyelni (szerencsere ez az ottani teljesitmenyemen nem latszik). Egyebkent az ovodaban egyszeruen nem szolnak annak a szulonek, aki betegen viszi be a gyereket, azt mondjak szoljunk mi egymasnak. Mivel en szerencsere dolgozom, nem talalkozom, csak a hasonloan kinlodo szulokkel (en konyvtarban dolgozom, ezert "csak" az orvos es a pedagogus szulokkel talalkozom koran reggel, akik, hasonlo gondokkal kuszkodnek). En viszont ugy gondolom, felelosseggel tartoznak a gyerekekert es en napkozben nem latom mi folyik ott.
Nem tudom mit csinaljak. A gyerek egeszsegesen szuletett. 4 eves koraig kivalo testi, ennek megfeleloen jo lelki allapotban is volt. "Lelki" problemat pillanatnyilag nem latok, de nem vagyok biztos benne, hogy ha ez igy megy tovabb nem lesz-e elobb utobb szellemi es lelki leepules is. Tanacstalan vagyok. Ugyanis ilyen korulmenyek kozott nem tudok bizni abban, hogy ez kesobb pozitiv iranyba elmozdul. En eredetileg biologiat vegeztem az egyetemen. Semmifele olyan tudomanyos eredmenyrol nem hallottam, miszerint az emberi immunrendszer kepes lenne naponta 3-4 ujabb fertozesnek ellenallni. Nem ez a demokracia. Engem rettenetesen zavar, hogy nincs kommunikacio. Ez a majd lesz valahogy szemlelet nem jo. A gyerekeinkrol van szo. Udvozlettel egy vegletekig elkeseredett anya (pedig meg csak az elejen vagyok): S. Agnes
válasz »
337.  különleges tehetség
Kedves Tanár Úr!
Kislányom 7 éves, elsô osztályos. Már óvodás korában felhívták a figyelmünket az óvónénik, hogy a gyerek rendkívül érdeklôdô, tájékozott, jó a logikája, bô a szókincse, stb. Nagycsoportos korában ajánlották, hogy keressünk fel tehetségkutató- tehetséggondozó intézetet. Akkor csupán büszkék voltunk, úgy gondoltuk: "Ej, ráérünk arra még."
Kislányomat nem segítettük a betűk elsajátításában. Gyakorlatilag önállóan tanult meg olvasni, még ovis korában. Eleinte egy-két nagybetűre rákérdezett, majd ezek alapján kikövetkeztette a többit. Nagycsoportban tavasszal, már folyékonyan olvasott (pl.: meséket olvasott fel a kishúgának). Az iskolai leckéjét 5-10 perc alatt elvégzi. Tanárai szerint kimagaslóan teljesít. Iskolai versenyeken szívesen és eredményesen vesz részt. Már a tanév elején önállóan jelentkezett bábszakkörre, focizni (!), és németoktatásra. Ezen kívül tornára és úszni jár rendszeresen. Tagozatos iskolába jár (ének-zene), így idén már furulyázni is tanul, jövôre pedig a kórusban is kötelezôen részt kell venniük. Még talán érdekes, hogy . 2 éves kora óta nem hajlandó délutánonként aludni; . Nagy a mozgásigénye; kicsit szétszórt;. Az óvodában kicsit magányos volt, de az iskolában sok barátot talált.
3 héttel ezelôtt kiderült, hogy bármilyen 4-5 szavas mondatot tud visszafelé is mondani. Ráadásul már 2-3 másodperces gondolkodás után. Próbáltunk idegen szavakat, illetve már eleve kifordított mondatokat is megfordíttatni vele. Azonnal, hibátlanul fordít. A dolog külön érdekessége, hogy saját bevallása szerint még középsô csoportos korában fejlesztette ki ezt a képességét, mikor még olvasni sem tudott. Az osztályfônöke annyira elképedt ezen, hogy bevallotta: gondban van, miként tanítson tovább egy ilyen rendkívüli logikával megáldott gyereket. Mi szülôk is gondban vagyunk: Ha esetleg gyermekünk nem csupán okos, hanem valóban rendkívüliek az adottságai, akkor az hatalmas felelôsséget ró ránk.
Tanácsot kérek a Tanár Úrtól: szabad-e, érdemes-e, kell-e a kislánnyal szakemberhez fordulni? (és persze hová?) Az iskola úgyis egyre több terhet ró majd rá. Lehet, hogy nem kellene a dolgok elébe menni. Azonban szeretném, ha kiaknázná a képességeit. Másik kérdésem: Komárom-Esztergom megyében van-e tehetségkutatás- tehetséggondozás és hol? (vidékiek vagyunk) Tisztelettel köszönöm: Z. P. Éva
válasz »
338.  menjen-e óvodába?
Tisztelt Professzor úr!
A következô dilemmához kérem szakértô tanácsát: Tomi fiam augusztusban lesz 3 éves. A korához képest önálló, komoly, nagyon megbízható kisfiú. Gondolkodunk az óvodán, de nem tudom mivel teszek neki jobbat: ha még itthon vagyok vele egy évig (nem okozna gondot) és 4 évesen megy oviba, vagy ha 3 évesen közösségbe kerül, mondjuk csak fél napra. Tomi nagyon érdeklôdik a gyerekek iránt, szereti nézni az ovisokat játék közben, mind az ovi, mind az óvónénik nagyon tetszettek neki, a nyílt napon alig tudtuk hazaimádkozni onnan.
A beszéd terén még fejletlen (kb. 30 szót használ), de az óvónôk szerint ez nem probléma; valószínűleg a szobatisztaság is gond nélkül meglesz szeptemberre. Ô most azt mondja, akar oviba menni, nekem mégis kétségeim vannak, hátha még jobb lenne neki egy év itthon, velem. Viszont annyira érdeklik a gyerekek és mivel nincs testvére, nem szívesen fosztanám meg a gyerektársaságtól... Válaszát elôre is köszönöm, J.Klára
válasz »