:: előző kérdések ::
1 - 20     21 - 40     41 - 60     61 - 80     81 - 100     101 - 120     121 - 140     141 - 160     161 - 180     181 - 200     201 - 220     221 - 240     241 - 260     261 - 280     281 - 300     301 - 320     321 - 340     341 - 360     361 - 380     381 - 400     401 - 420     421 - 440     441 - 460     461 - 480     481 - 500     501 - 520     521 - 540     541 - 560     561 - 580     581 - 600     601 - 620     621 - 640     641 - 660     661 - 680     681 - 700     701 - 720     721 - 740     741 - 760     761 - 780     781 - 800     801 - 820     821 - 840     841 - 860     861 - 880     881 - 900     901 - 920     921 - 940     941 - 960     961 - 980     981 - 1000     1001 - 1020     1021 - 1040     1041 - 1060     1061 - 1080     1081 - 1100     1101 - 1120     1121 - 1140     1141 - 1160     1161 - 1180     1181 - 1200     1201 - 1220     1221 - 1240     1241 - 1260     1261 - 1280     1281 - 1300     1301 - 1320     1321 - 1340     1341 - 1360     1361 - 1380     1381 - 1400     1401 - 1420     1421 - 1440     1441 - 1460     1461 - 1480     1481 - 1500     1501 - 1520     1521 - 1540     1541 - 1560     1561 - 1580     1581 - 1600     1601 - 1620     1621 - 1640     1641 - 1660     1661 - 1680     1681 - 1700     1701 - 1720     1721 - 1740     1741 - 1756    
339.  cumizás és hajtekerés
Kedves Ranschburg Úr!
Nagyon örülök, hogy lehetôségem nyílt Öntôl tanácsot kérni. Még nem volt alkalmam az összes levelet elolvasni, ezért nem tudom volt-e már ilyesmirôl szó.
A mi problémánk az, hogy mindkét gyermekünk (Anna 5 éves lesz júliusban, Máté 2 lesz júniusban) tekergeti és kitépi a haját, miközben cumisüvegbôl iszik. Nem mintha nem tudnának pohárból is tökéletesen inni, de mégis valahogy nagyon ragaszkodnak ehhez a szokásukhoz. (A pohárból ivás csak addig volt érdekes, amíg megtanulták.) Mindkét gyereknél kicsivel egyéves kor elôtt kezdôdött ez a szokás, amikor viszonylag hirtelen megnôtt a hajuk, azonnal elkezdték birizgálni. Az oviban azt mondták, majd ha leszokik a cumiról megszűnik ez a probléma.
Abban szeretném kérni a tanácsát, mivel próbálkozzunk, elsôsorban szóbeli magyarázatra gondolok, amit Annának mondhatnánk és helyesnek tartja-e, hogy szegény Mátét "beszorítsuk" abba a helyzetbe, hogy csupán néhány mm-es hajat hagyjunk neki a nyáron vagy ennek lehet valami negatív következménye? Annyit megemlítenék még, hogy Máté a nyugodtabb alkat, Anna sokkal nehezebben viseli, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné és nagyobb a hozzám való ragaszkodása is. Amikor együtt játszunk szerepjátékot, akkor szinte minden lépésemet mondatomat meghatározza, nem lehet egy önálló gondolatom, gyakran még akkor sem, ha megnevettetem. Állandóan találkozunk, bemutatkozunk, néha bevillan egy-egy mese részlete a játékba, de elég unalmas számomra, ami esetleg fontos lehet abból a szempontból, hogy mégis az együttjátszás öröme meglegyen mindkettônkben, ugyanúgy amikor bírkózunk az ágyon vagy kergetôzünk vagy bujócskázunk. Ezekben az esetekben hagyja, hogy én is kezdeményezzek. A másik kérdésem az, hogy jó-e ha a szülô mint egy bábu működik közre a játékban és nem mint egy másik önálló személy?
válasz »
340.  nem alszik az óvodában
6 éves kislányom az óvodában nem alszik. Alvásidô alatt vagy a plüssjátékával játszik, de ezt egy idô után elveszik tôle, vagy az óvónô szerint "onanizál". /a takarót húzogatta a nemi szerve alatt/ Az óvónô szerint ez pszichés probléma. Otthon ilyent nem csinál, igaz, hogy itthon délutáni alvás sincs. Mit tegyek? Tanácsát elôre is köszönöm!
válasz »
341.  nem fogadja el a segítséget
8 éves gyermekemmel kicsi kora óta olyan problémám van, hogy nem fogadja el a segítségnyújtást. Mostmár a tanulás terén is problémát okoz. Pld. egy matematika feladatnál probálom elmagyarázni az egyszerübb lehetôséget és meg sem hallgat. Nem létezik-e valami tanulságos mese, amibôl rájönne, hogy csak a buta ember nem hallgat meg másokat.
válasz »
342.  elválasztás és kistestvér
Kedves Professzor Úr!
Nagy izgalommal olvasom mindig tanácsait, és sokat tanulok belôlük. A következô megoldandó problémámra eddig nem találtam útmutatót, segítséget, ezért bátorkodom 'tollat' ragadni.
Kisfiam júniusban lesz két éves. Sajnos bármennyire is szeretnénk, kistestvér csak nem akar hozzánk jönni, aminek oka a szoptatás. Kicsifiam születése óta nagy cicizôs, volt, hogy 4-5 órán keresztül szopott, ha megpróbáltam letenni, azonnal sírt volna (könnyű egy elsô gyerek dolga, hiszen megtehettem, hogy ennyit szopizunk együtt). Még most is éjjel kétszer-háromszor, nappal pedig rengetegszer szopizik. Csak cicin tud elaludni (nincs szívem megríkatni egy "nagyos" elalvás kedvéért, bár sokak szerint már rég itt lenne az ideje), szopizik ébredések után, ha unja az "olvasgatást" pl buszon, orvosi rendelôben, (tudom helytelenül) az autóban, mindenhol, és bocizik ha hosszabb (1-3 óra) távollét után újra meglát.
Se a nôgyógyász, se a szoptatási tanácsadó nem bíztatott, azaz úgy tűnik én vagyok az a típus, aki szoptatás befejeztéig nem fogan meg. Fiatal vagyok, van idôm, mondták. Csakhogy nagyon vágyom egy újabb kicsi családtagra, sosem szerettem volna ha több mint maximum három év lenne a korkülönbség a gyerekek között. És - nem mellesleg - a férjem 53 éves.
Ha az elválasztásra gondolok összeszorul a szívem, tudom, legelôször magamat kell megerôsítenem, hogy Ábel ne érezze bizonytalanságomat. Viszont ezek után nem tudom hogyan lehetne elválasztanom a kicsit. Valahogy mindenki megteszi, de hogy hogyan, arról nem sok szó esik. Mivel magyarázzam neki, hogy egyszer csak bizonyos helyeken nem, majd késôbb talán sehol sem bújhatunk össze szopizni, holott eddig (szinte) korlátozás nélkül mindig megtehettük? Nem hiszem, hogy mellébeszéléssel megkönnyíteném a dolgot (alszik a cici, nincs több tejecske, stb), de arra sem szívesen hivatkoznék, hogy "te már nagy fiú vagy", hiszen ez sem az igazi ok. Az viszont abszurd lenne szerintem, hogy azzal álljak elô egy nap, hogy "anya szeretne kistestvért, mától nincs cici".
Nagyon tanácstalan vagyok, és félek is, hiszen nem tudom elképzelni hogyan lenne lehetséges törés nélkül leszoktani Ábelt a bocizásról, annak ellenére, hogy eddig kizárólag abban gondolkodtam, abban éltünk, hogy egyszer majd ô leszokik, úgy és akkor, ahogy neki jó.
Nagyon megköszönném ha válaszával segítene. Tisztlettel, veronika
válasz »
343.  le van maradva a fejlôdésben?
Tisztelt Doktor Úr!
Kisfiam 29 hónapos. 3 hónapja bölcsibe jár (mi szülôk dolgozunk), szeret ott lenni, szereti a dadus néniket és a gyerekeket is. Otthon persze hisztis egy kicsit. A problémám, hogy nem beszél. Pár szóból áll a szókincse (anya, apa, autó,stb), néha ha akar valamit akkor elmondja (pl: inni), de nem mindig. Hiába kérdezem mit szeretne, csak azt mondja: anya. Nem szeretném erôltetni, nehogy féljen a beszédtôl, a kinyilvánitástól. Nem vagyok benne biztos, hogy igazi probléma, de olyan sokszor hallja az ember másoktól, hogy beszél-e, hogyhogy nem beszél már. Nem tudok mit mondani rá. A bölcsiben azt mondták, nincs elkésve, de szeretném ha ön is megnyugtatna efelöl. Egyébként még a szobatisztaságra nem szokott rá, pedig ügyesen tud a wc-be pisilni, de még szüksége van a pelus biztonságára, nem szeretném ezt sem erôltettni, gondolom, ha eljönn az ideje teljesen elmarad a pelus. Remélem ezek a problémák nem az miatt állnak fenn mert bölcsibe kell járnia. Szeretném ha ebben is tanácsot tudna adni.
Elôre is köszönöm válaszát, tanácsát. Köszönettel: Éva
válasz »
344.  spontán vetélés után …
Tisztelt Dokror úr!
Pár évvel ezelôtt állapotos lettem, bár nem terveztünk gyermeket a férjemmel; majd spontán elvetéltem, ami még mindig fájó emlék. Most úgy döntöttünk a férjemmel, hogy gyermeket szeretnénk, akkor is ha sok változást hoz is az életünkben (új helyre költözés, emiatt új munkahely, a régi elhagyása miatti veszteség stb.) Szeretném megkérdezni, mit gondol, a gyermek érkezése ki tudja törölni a fájdalmat, ami az elôzô elvesztése okozott?
Válaszát elôre is köszönöm! Magla
válasz »
345.  magatartási zavarok
Fiam 13 éves 6. osztályos tanuló és igen komoly magatartási zavarokkal küzd. A tanítási órát folyamatosan zavarja, a társaival állandóan konfliktusba kerül. Már a harmadik iskolába jár és úgy tűnik itt sem maradhat sokáig. Két gyermekemet egyedül nevelem, így drága magániskolákat megfizetni nem tudok, egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy a fiam hogy tudja teljesíteni a tankötelezettséget.
Ha ebben segíteni tudna a Tanár Úr, nagyon hálás lennék. Köszönettel: L.A
válasz »
346.  fizessünk a jó osztályzatokért?
Tisztelt Professzor Úr!

Egy ismerôs anyuka úgy ösztönzi kislányát a jó jegyek elérésére, hogy minden alkalommal amikor ötöst kap, egy száz forintost ad neki. Amikor viszont annál rosszabbat, akkor egyet visszakér. Önnek mi a véleménye, jó módszer ez? Az én kisfiam szeptemberben lesz elsôs, alkalmazzam ezt a módszert? Köszönettel. Marianna
válasz »
347.  fél az állatoktól
T. Doktor Úr!
Ismét írok Önnek, az Ön tanácsaiban maximálisan megbízunk. Újra a 2,5 éves lányommal kapcsolatban vagyunk tanácstalanok. A probléma tavaly nyáron kezdôdött, amikor másfél éves volt, hogy félni kezdett a kutyáktól. Nem tudom, volt-e konkrét esemény, ami elôidézhette ezt, a családban a nagymamánál van egy puli, talán attól ijedhetett meg egyszer, de nem biztos. Mindenesetre mára kiterjesztette a félelmét a cicákra, bogarakra, mindenre, amivel csak találkozunk. Az ijedelem is már túl nagy mértéket öltött, mondhatni pánikrohamot kap, ha csak az út túloldalán meglát egy állatot, vagy berepül a lakásba egy légy. Pánikszerű sírás, fel kell venni, és csak akkor nyugszik meg, ha eltűnik a kiváltó ok. Mi nem félünk az állatoktól, mutatjuk, mondjuk hogy nem bánt, aranyos, megsimogatjuk elôtte, de egyre rosszabb a helyzet. Képeskönyvbôl is mindig nézegetjük, ismeri ôket. Mit tanácsol, mit tegyünk ebben a helyzetben? Válaszát elôre is köszönjük: Krisztina
válasz »
348.  esti elalvás
Tisztelt Dr. Ur!
Kisfiam júliusban lesz 2 éves. Eddig nem volt semmi gond a délelötti és az esti elalvás körül. Kb 2 hete azonban nem tudom lefektetni. Amint az ágyba teszem délben, kimászik és elkzd játszani, majd utánam kiabál. Az esti lefekvésnél, amint kimegyek elkezd üvölteni. Eddig ez nem volt. Ezt pedig csak velem teszi. Ha az apukája vagy a nagyszülök fektetik, azonnal alszik. Nem tudom, hogy mit csináltam rosszul? Azt sem tudom, hogy most üljek le mellé és várjam, amig elalszik, vagy hagyjam üvölteni? Kérem, mielöbbi tanácsát.
Köszönettel: Gabi
válasz »
349.  nem vállalja a régi családját
Tisztelt Dr. Ranschburg Jenô!
Nem egyedi problémával fordulok Önhöz. Nem tudom megérteni és tudok választ találni arra, hogy egy szülônek miért nem kell a gyermeke? Miért tud egy szülô rosszindulatú lenni a saját gyermekével szemben?
12 évig éltem élettársi kapcsolatban, gyermekemet, aki most 11 éves (kisfiú) 5 éves kora óta egyedül nevelem. Az édesapja sikeres vállalkozóvá vált, egyébként magabiztos, végtelenül közvetlen ember. A nehézségeken felülkerekedve többször próbáltuk felvenni vele a kapcsolatot, a gyerekkel együtt igyekeztünk kimutatni odafigyelésünket, törôdésünket, annak ellenére, hogy ô hagyott el bennünket. Szerettünk volna különbek lenni másoknál, hittem abban, hogy félretéve a korábbi sérelmeket lehet emberségesen viszonyulni egymáshoz. Én jóhiszemű és túlságosan lelkis ember vagyok, hiszek a jóban, a szeretetben, annak erejében. Most mégis csalódott vagyok, minden igyekezetünk ellenére nem sikerült elérnünk semmit sem, pedig idegen emberek gyermekei - fôleg lányok - odafigyelést, törôdést kapnak.
Miért lehet mindez? Miért vagyunk mások? Válaszát elôre is megköszönöm! Tisztelettel: Veronika
válasz »
350.  lehetetlen dolgoktól fél
Tisztelt Professzor Úr!
A 20 hónapos kisfiam lehetetlen dolgoktól fél. Ilyen pl. a cérnaszál, a hajszál, a szöszmösz, a hangya és a szálló por. Ennek ellenére bármélyik emberrel barátságos, a nagytestű kutyáktól is alig lehet visszavonni. Érdekelne, hogyan alakulnak ki a félelmek és mit lehet kezdeni velük.. köszönettel, Katalin
válasz »
351.  újra vigyem Nevelési Tanácsadóba?
Tisztelt Doktor Úr,
a kisfiam szeptemberben lesz 9 éves, most második osztályos, elôzôleg a közeli lakótelepi iskolába járt egy évig, ahol az elsô hónapokban tanácsolták a pedagógusok, hogy vigyem a fiamat nevelési tanácsadóba, rendszeresen jártunk kb. hetente egy évig, amikoris a tanácsadóban azt a tanácsot kaptuk, hogy változtassunk iskolát, talán az segít a problémán.
Tavaly októberben iskolát váltottunk kisfiam olyan lett, mint ha kicserélték, nem rágja a körmeit még a lábán sem, nincsenek szörnyek, akiktôl éjszaka annyira félt és végre lámpafény nélkül alszik el este (sajátmaga kapcsolta le a lámpáját!).
DE a probléma újra fenn áll ebben az új igen csak liberális nevelésű iskolában is, óra alatt beszél, zavarja az órát, társainak produkálja magát, ugyanakkor az értelmi képességeivel nincsen probléma, éleseszű, értelmes fiú... Ilyenkor ha panaszt hallok rá, akkor eltiltom az esti 1 órás tévézéstôl, és a videojátéktól, ekkor egy kis ideig megembereli magát, aztán kezdôdik minden elôlrôl. Nem tudom mi lehet a probléma, mit ronthattam el? Sokat beszélgetünk, bár nagyszülôk híján vagyunk, így nagyon sok idôt tölt velünk, de mindig jut idô beszélgetésekre, együtt sportolásra, játékra, esti mesére. Azt sem hinném, hogy jó megoldás lenne, ha megint idén ebbôl az iskolából is elvinném, nagyon szeret ide járni, annak ellenére, hogy 20 km távolságra van az iskola az otthonunktól, szívesen jár oda. Tudom, egy rendkívül erôs személyiség, amolyan "vezér-egyéniség", olyan szó szerint hangadó, de emellett jószívű fiúcska. Talán menjünk vissza a nevelési tanácsadóba és deritsük ki az okát, hogy mitôl állnak fel még mindig ezek a problémák nála? Nagyon kérem, segítsen, egyszerűen tanácstalan vagyok, mert nem tudom, hogy mi váltja ki nála ezt a viselkedést.
Nagy-nagy köszönettel: egy XI.kerületi anyuka
válasz »
352.  csúfolják, mert jó tanuló
Kedves Ranschburg Jeno!
Régóta olvasgatom a kérdéseket és a válaszokat, most nekem is van egy kérdésem. Keresztfiam, Bence ötödikes általános iskolás. Elsotol kezdve jó tanuló, amióta osztályozzák oket, kituno. Szívesen indul tantárgyi versenyeken. A sportban is tehetséges, ügyes tornász, gyakran viszik versenyekre.
Negyedik osztály után a legjobb tanulók nyolcosztályos gimnáziumba mentek. Bence is felvételizett, de neki nem sikerült bejutni. Rosszul esett neki, már csak azért is, mert a barátai közül többen is elmentek, de úgy tunik, feldolgozta. Most o az osztályban a legjobb tanuló. Épp ezért kezdte csúfolni az egyik osztálytársa, és többen is csatlakoztak hozzá ebben. Tegnap sírva panaszkodott, hogy már alig van barátja. Én keveset látom ot az osztálytársai között, de szerintem nem hordja fenn az orrát csak azért, mert jó tanuló, Nem hiszem, hogy valaha is megjegyzést tett volna másokra, ha rossz jegyet kaptak. Az osztályfonökével nincs túl közeli viszonyban, nem biztos, hogy o jól tudná kezelni a problémát. Lehet már érezni a kamaszkor eloszelét, nem lenne jó, ha leromlanának az eredményei csak azért, hogy visszaszerezze az osztálytársai barátságát. Hogyan lehetne rendezni a konfliktust? Mivel lehet ot bíztatni?
Kíváncsian várom válaszát! Üdvözlettel: Helga
válasz »
353.  nevelôapa
Tisztelt Doktor Úr!
Egy éves a fiam és van egy problémánk a családomból fakadóan. Születésem óta nevelôapám van akit soha nem szerettem (vert, lelkileg zsarolt, stb. szokásos dolgok), de most már felnôttként konszolidálódott a kapcsolatunk (elviselem). Most, hogy nagyapa lett úgy érezzük nem egészségesen közeledik a fiamhoz, folyton cirógatja puszilgatja a combját, nyakát és a gyerek alig bír menekülni. Persze próbáljuk minnél kevesebb idôre rá hagyni, de nehéz.
A kérdésem az, hogy okozhat-e vagy okozott-e a gyerekben valamilyen rendellenességet, érzelmi válságot a késôbbiekben ez a viselkedés? Várom megtisztelô válaszaát, köszönettel, László
válasz »
354.  altatási problémák
Tisztelt Dr. Ranschburg Jenô!
Nagyon örülök a lehetôségnek, hogy kérdezhetek Öntôl! Kislányom 20 hónapos. Problémám az altatás. Általában szopizva alszik el, amit nem is bánnék, de gyakran - fôleg a délutáni alvásnál - csak szopizva tud aludni is, tehát nem enged el. Ha megpróbálom kivenni a szájából a cicit, akkor gyakran felébred, legalább annyira, hogy keresse, és ha nem kapja vissza, akkor sír, nem tud visszaaludni. Persze van, hogy sikerül kiszöknöm mellôle, de akkor általában rövidesen keresni kezd. Éjszaka is gyakran ébred még, de ez nem annyira zavaró, mivel velünk alszik. Éjszaka jobban el lehet mellôle szöknöm. Kezdettôl ilyen volt, nehezen aludt el, csak szoptatva, esetleg ringatva, és könnyen ébredt. Nem terveztük, hogy lábujjhegyen fogunk járni körülötte, de kénytelenek voltunk, ha azt akartuk, hogy aludjon.
Talán fontos információ még, hogy cumija nincs, és az ujját sem szopja, viszont gyakran szopizik még éjjel-nappal. Ha ébren van, akkor is nagyon szeret mellettem lenni. Ha kettesben vagyunk, akkor keveset játszik egyedül, és gyakran kéri, hogy vegyem fel, de társaságban nagyon oldott, barátkozó. Eddig nagyon kevés javulás van az alvási szokásaiban, de nekem még van türelmem. Inkább csak megerôsítésre van szükségem, hogy nem rontok-e el valamit ezzel a "végig mellette fekvéssel", ami azért elég szokatlan, és kapok is miatta megjegyzéseket a nagyszülôktôl.
Köszönöm szépen a segítséget, Mónika
válasz »
355.  ki kellett volna nônie?
Tisztelt Doktor Úr!
Lányom 8 éves. Kb. 3 éves kora óra kisebb-nagyobb megszakításokkal naponta maszturbál. A szakirodalomból és az Ön válaszaiból tudom, hogy az, hogy 3 évesen elkezdte az természetes jelenség. Abban vagyok bizonytalan, hogy mennyire természetes az, hogy ez szinte folyamatosan teszi. Én soha nem szóltam rá, csak annyit, hogy vonuljon félre, ne a kisöccse, vagy elôttünk csinálja. Az anyja elítéli ezt, sokszor rászól, hogy hagyja abba, bár ennek semmi hatása nincs.
A lányom egyébként jól teljesít az iskolában, mazsorettre jár, szívesen játszik a barátnôivel vagy egyedül, az öccsével és velünk a szüleivel is. Emiatt én nem is tartom "pótcselekvésnek", hiszen annyi minden mással is foglalkozik. Vajon igaza van azoknak, akik szerint "ki kellett volna nônie" ezt? Köszönettel: Zsolt
válasz »
356.  6 vagy - 8 osztályos gimnázium?
Kedves Ranschburg Jenô!
Középsô lányunk 4.osztályos. Felvették egy jó hírű 8-osztályos gimnáziumba. Mi egy faluban lakunk, ha a városba fog járni iskolába, reggel 6-kor kell kelnie, hogy odaérjen idôben. Nagyon aggódom, nem tudom mikor teszek jót vele, ha elengedem, vagy ha marad az általánosban. (Egyébként nagyon okos, 5 évesen folyékonyan olvasott, területi és megyei matekversenyeket nyer, zongorázik, furulyázik és sportra is jár.) A helyi iskolában egyesek azt mondják, ott a helye a gimiben, állítólag nálunk az általánosban "nem jó a felsô"... De erre én mindig azt mondom, hogy az alsó sem " volt jó", 4 év alatt 4 osztályfônökük volt, volt köztük ilyen is, olyan is, mégis megállta a helyét a felvételin (a 3. helyen került be, központit írtak és szóbeli is volt).
Mi lenne, ha várnánk 2 évet, van 6-osztályos gimi is a városban, addig talán erôsödne egy picit (már csak azért is mert ô nem volt évvesztes, az osztálytársai közül van aki egy egész évvel idôsebb nála...)
Kíváncsian várom véleményét! Üdvözlettel: Csilla
válasz »
357.  Mennyit foglalkoztassam?
Tisztelt Doktor Úr !
6 éves lánykámmal kapcsolatban szeretném Önt kérdezni, két dologban. Nagyon lelkis, bújós, anyás - hugi 2 éves akarnok, bájos és mindent kiharcol. Eddig kezelhetô volt a féltékenység - szeretik egymást! - de mostanában a nagylány - hisztis, szemtelen, kelletlen, kaffog, semmi nem jó neki, a korábban aranyos, tündér gyerekemnek. Nehezen viselem ! Féltékenység ? Dac ? Kiskamaszkor kezdete ? Most álltam munkába, bele a mélyvízbe - fáradt, türelmetlen is vagyok sajnos fôleg vele, néha kiabálok (röstellem!). bocsánatot kérek tôle, bár tudván nem ez a megoldás. Hogy tudnám ezt kezelni, h. mind a kettônknek könnyebb legyen ? Türelem, engedjek a "hisztinek", szigor....? Júniusi a lány. Nem ment el iskolába, bár abszolút érett, óvónéni szerint is. Nem akart !!!! Most már igen, könyörög érte. De elkéstünk - mit tegyek vele ? Különórára alig bírnám elhordani - mami nincs, apa dolgozik folyton - , nem marad el? Az ovi egy jó gyerekmegôrzô, ennyi, a gyerek szereti, vannak barátai, de unja. Mennyit árt neki most, hogy már marad ?! Mennyit "foglalkoztassam," mit - zene, torna, vagy...? Ha nem kötöm le, eszetlen ! Ha igen, tündér. Még egy vmi - én népzenét, fajátékot, esti mesét, itthoni fôzést, anyasütit, 2 év szopit, bújást neveltem beléjük. De - "támad" a szülinapi zsúrokon, játszón a Barbie, a chips, a cola - nem tiltom, ha megkínálják kap, de én nem veszek neki, azt gondolom talán így nem sóvárog. A rengeteg fajátékból a Barbiet veszi elô - kapott, miután a barátnôinek is van - és én elkeseredve nézem, hogy látszólag jót játszik. De este az anya varrta takaróba bújik.... hol a határ, mennyit érdemes engedni, mennyi tiltással, ízlésformálással nem ártok neki (engem teljes tiltásban, mereven neveltek, tudom milyen a sóvárgás, a kiközösítettség...) Ôrlôdöm.
Várom válaszát, amit elôre is nagyon köszönök. További munkát és jó egészséget kívánok : Ági .
válasz »
358.  vallási nevelés az óvodában
Tisztelt Ranschburg Jenô!
Vallásunkat gyakorló keresztény emberek vagyunk. A kis unokámat azért is irattuk katolikus óvódába. Két hónapja töltötte be a három évet, így az óvódában a vele egykorú gyermekek közé, un. "minicsoportba" került. Aránylag könnyen szokta a közösséget, szívesen jár. A kérdésem inkább az intézmény vallási nevelésének tartalmával függ össze. Helyesnek tartja-e Ön, hogy 3-3 és fél éves gyermekekkel erkölcsi beszélgetést tartanak a bocsánat kérésrôl, a segítség nyújtásról, a közösségi összetartozásról, stb. Természetesen figyelemmel kísérjük a gyermek fejlôdését, véleményem szerint helyesen nevelik ôt szülei. Kedves aranyos gyermek, szótfogad. Szerintem mind ez a szeretô, gondoskodó, de a tradíciókhoz kötôdô családi életnek köszönhetjük, ahol nem beszélünk ezekrôl a dolgokról, hanem a család tagjai megélik, helyes példát adva ezzel a gyermeknek. Véleményem szerint nem érti, mit miért tesz, hanem elfogadja és lemásolja a szülôi viselkedést. Ezért nem tartom helyesnek a fent említett beszélgetéseket. Nem lehetne ezt másként? Várom megtisztelô válaszát: Mária
válasz »