Cimbora a Duna TV-n, ajánló (2005. 1. 15.)
 
Mai adásunkban ismét a zene és a tánc kapcsolatával kezdünk. Vásáry Tamás zongoramûvész Chopin noktürnjeirôl mesél, Tunyogi Henriett balett-táncos közremûködésével.
Vásáry Tamás Tunyogi Henriett
Budapest a XX. század elején nem csak gyógyfürdôirôl, hanem kávéházairól is híres volt. A csúcsidôszakban 550 kávéház mûködött a városban. A leghíresebbek a New York, a Japán, a Centrál, az EMKE, a Bucsinszky, az Abbázia. Ma ezeknek a kávéházaknak a helyén ruhaüzletek, könyvesbolt, bankok vannak.
Némelyiket, pl. a Centrált újra megnyitották, korabeli hangulatát helyreállították. A New York-ot az ’50-es években Hungária néven üzemeltették tovább. Most épp a felújítási munkálatok folynak, talán sikerül régi fényében látnunk ezt a híres irodalmi kávéházat. Heltai Jenônek köszönhetô, hogy a New York irodalmi kávéház lett, hogy a nagy folyóiratok itt tartották szerkesztôségi üléseiket.
Saly Noémi irodalomtörténész az irodalom és a kávéház kapcsolatát mutatja be nektek, miközben egy kis jelenetben szerelem szövôdik. A szereplôk: Rátonyi Kriszta, Nyárai Gerzson és a pincér szerepében Sára László, akik a Millenárison a válogatáson is részt vettek.
 
 
Részletek a heti Cimbora adásból. A fotókat Halász Gábor operatôr készítette.

 

Heltai Jenô
(Bp., 1871. aug. 11. – Bp., 1957. szept. 3.)
Elsô verse 14 éves korában jelent meg. Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett. A Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban (ma Istambul). 1900-ban egy ideig a Vígszínház titkára, 1914-tôl 1918-ig dramaturg igazgatója, 1918-tól az Athenaeum könyvkiadó irodalmi igazgatója, 1929-tôl a Belvárosi Színház, 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója. A modern nagyvárosi élet franciásan könnyed, közvetlen verselôjeként tûnt fel fel (Modern dalok, 1892; Kató, 1894; Fûzfasíp, 1913; Elfelejtett versek, 1947). Népszerûekké váltak Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegei. Regényeiben elôszeretettel ábrázolta a századforduló bohémvilágát szellemesen, sok humorral. Vígjátékai kifinomult technikával, ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Verses színmûveiben (A néma levente, Ezerkettedik éjszaka stb.) különbözô korok vígjátéki hagyományait újította meg írásmûvészetére jellemzô ironikus-romantikus stílusban. 1945 után a népi demokratikus rendszer mellett foglalt állást. Mûfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki. A PEN klub magyar elnöke volt. Mûveit számos idegen nyelvre lefordították.
 
Heltai Jenô:
Kávéházi elégia /részlet/

„Oh,
Rettenetes, cifra kórház,
Ahol mû-bársony és mû-márvány
Fogadja azt, ki hajléktalan-árván
Beténfereg.
Itt meggyógyul a sok beteg,
Elkeseredett pária,
Ki a hitelbe hozott kávéhoz
A sült galambot várja.
Itt a melegben és a füstben,
Melytôl kicsordul a szemedbôl a könyû,
Feledni és vigasztalódni könnyû!"
 
Heltai Jenô Kató címû verseskötetébôl Szôcs Artúr és Zöld Csaba ad elô részleteket.
Énekelt versek »
 
Képkeresô játékunk fôszereplôje Gulácsy Lajos: Zarándokok hazatérése címû festménye, mely a Magyar Nemzeti Galériában látható. Ha bementek a modern képtárba, akkor Rippl-Rónai, Csontváry képeiben is gyönyörködhettek.
 
Gulácsy Lajos (1882 - 1932)
Önarckép Francesca da Rimini és Paolo Malatesta

A budapesti mintarajziskolában kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton. Olaszországot késôbb több ízben is felkereste, s számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt elsô gyûjteményes kiállítása Budapesten, az Uránia mûkereskedésben. Képeire sajátos álomvilág jellemzô.
http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/modern/gulacsy.htm
 
Rippl – Rónai József (1861 - 1927)
Önarckép Nô kalitkával

A modern magyar festômûvészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselôje. Mûvészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi.
www.berze-nagy.sulinet.hu/ stilus/modern/rippl.htm
 
Csontváry Kosztka Tivadar (1853 - 1919)
Önarckép Zarándoklás a cédrushoz

Festô. Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-tôl Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Leghíresebb képei: Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban, a Görög színház Taorminában, a Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrusfához.
http://hungart.euroweb.hu/english/c/csontvar/
 
 
Rahmanyinov zeneszerzôrôl és kiváló zongoristáról mesél Eckhardt Gábor. Rahmanyinov mûvét Kiss Péter játssza zongorán.


Szergej Rahmanyinov (1873-1943)

A Novgorod melletti Onyegben született 1873-ban. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rahmanyinov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került. Elsô zongoraversenyét (fisz-moll) még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd Aleko címû operájával aranyérmet nyert az oklevélpályázati vizsgán. Rahmanyinov mûvészete Csajkovszkij nyomdokain halad: bár egy emberöltôvel fiatalabb volt Csajkovszkijnál, mégis a konzervatív stílus mellett foglalt állást, és mint ilyen, szemben állt az orosz Ötök törekvéseivel. Ahhoz, hogy ez a stílus mégse tûnjék idejétmúltnak, porosnak a XX. század elsô felében, a zeneszerzés technikájának olyan mérvû virtuóz elsajátítása és az ihletnek olyan forró heve kellett, mint ami Rahmanyinov néhány mûvét jellemzi.