- beszélgetés Marék Veronikával -
"Itt van egy vonalka, legyen ez a kiskukac, aki elindult világot látni. De hogy ne legyen egyedül, itt van egy csiga, õ lesz a segítõje."
Elõkerül a sárga, a zöld, a kék kréta, s a rajztáblán pillanatok alatt megelevenedik a történet. Marék Veronika mesél a gyerekeknek, rajzol, töröl, majd újra rajzol, hirtelen az egészet letörli, azután újra színessé varázsolja a táblát, és már kész is a mese. A gyerekek szájtátva hallgatják, mintha nem is a táblán lévõ egyszerû mesét néznék, hanem egy rajzfilmet.
"Tulajdonképpen ugyanígy készülnek a meséim is. Elkezdek rajzolgatni, írok hozzá egy-két mondatot, indulatszavakat. S egyszercsak ott terem a papíron a mesehõs, és vele együtt a mese. - mondja Marék Veronika.
"A mese az van, valahol a levegõben, csak el kell kapnom a csücskét és húzni lefelé, s ha már megvan, akkor le kell írnom. Sokszor én is elcsodálkozom azon, hogy ezt én írtam le, ezt nekem sikerült megfogalmazni."
Marék Veronika érti a kicsik a nyelvét, érti, hogy mirõl szeretne hallani a három-négy éves gyerek. Ahogy õ mondja, a meséhez kell egy jó történet, kicsi, ügyes rajzok, és persze humor, ami nélkül nem mese a mese.
"Hogyan lettem meseíró? Van egy kedvencem Mégiscsak jobb iskolába járni c. angol képeskönyv. Ebben a mesében is kevés a szöveg, és sok az illusztráció. Szerettem volna kipróbálni, hogy tudok-e én is ilyet írni. Így született meg - 17 éves voltam ekkor -, a Boribon, a játékmackó c. könyvem. Majd mikor gyerekeim nagyobbak lettek, szükségét éreztem, hogy nekik is írjak meséket. Sorra jöttek a mesék Annipanniról, Boribonról, Kippkopp-ról és Tipptopp-ról, és rajzfilmen a Kockásfülû nyúlról. Persze igyekeztem a nagyobbaknak is írni, nekik szántam Coffi, Pocak, Paprika; Centi; Vakáció 2500-ban c. könyveimet.
Az írónõ nem kis büszkeségére, könyveit 1963 óta külföldön is megjelentetik.
"Akkor jó a mese, ha az írója komolyan veszi. A mese a világot tükrözi vissza a gyermek komolyságával, fontosságával. Az erôszakos tévés mesék távol állnak tõlem, én azt mondom, sokszor az a legjobb, ha a televíziót kikapcsoljuk. Nem is értem, hogy hogyan bírják a gyerekek a sok erõszakot feldolgozni, megérteni. Egyben viszont bízom: a gyerekek szíve olyan hely, ahova csak a jót fogadják be."