Aktuális Egy történet Apróságok mondásai       Felnőttek mondásai: Hangban, írásban, képben     Innen - onnan kaptam, továbbadom és ... várom a további vidám vagy szomoru, komoly, vagy komolytalan küldeményeiket. Küldhetnek képet, rajzot, hangot (mp3), animációt, powerpointot is !   1. - 2. - 3.     Honnan tudod, hogy 2010-ben élsz? 2010.01.29.   01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat. 02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával. 03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz 04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek. 05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük. 05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál. 07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat. 08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba. 10. Minden tévéreklám végén szerepel egy Internet cím. 11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel, és máris visszamész érte. 12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába. 13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod. 14. Még rosszabb: pontosan tudod, hogy kinek fogod ezt továbbküldeni. 15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán. 16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán. 17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán. 18. Ezt is megnézted, újra...... 19. ....és most röhögsz magadon 20. Gondold végig, hogy miért! Kicsit meghökkentő, és elgondolkoztató.....De ha most ez van, mi lesz később? Megszűnnek az igazi emberi kapcsolatok? Reméljük nem ...       Szép és tanulságos! 2009.12.14.   Mikor Mérei Ferenc 100. születésnapjára rendezett konferencián a ma már nagymama korú tanítványai közül többen is elmesélték, hogy máig őrzik egykori tanáruk róluk, vagy hozzájuk írt sorait, eszembe jutott az alábbi – Önöktől kapott – történet. A legnagyobb ajándék, amit a másiknak adhatsz, az a tiszta figyelmed! Egy amerikai történet Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek' -szóltak a megjegyzések. Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal. Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: 'Mark nagyon gyakran beszélt magáról.' A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel. 'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.' A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról. 'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.' A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.' Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam Be az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A Naplómban tartom'. Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. 'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.' Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ön jön! Szokta mondani - azoknak, akiket szeret – hogy így érez? - soha - ritkán, - alkalom adtán - gyakran     Ki tudja, Isten és ember között mi a kapcsolat? 2009.3.9.   A retteNETes bizonytalanság c. cikküket olvasva – és a mindennapi apróbb-nagyobb bizonytalanságainkat átélve, eszembe jutott ez a régen kapott párbeszéd. (Ha ismerik is, érdemes elgondolkodni rajta.) Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki: Prof: Hiszel Istenben? Diák: Teljes mértékben, uram. Prof: Jó-e Isten? Diák: Természetesen. Prof: Mindenható-e Isten? Diák: Igen. Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm? Diák: (a diák hallgat) Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember.. Jó-e Isten? Diák: Igen. Prof: Jó-e Sátán? Diák: Nem. Prof: Honnan származik Sátán? Diák: Istentől? Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban? Diák: Igen. Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde? Diák: Igen. Prof: És Isten teremtett mindent. Így van? Diák: Igen. Prof: Tehát ki teremtette a bűnt? Diák: (a diák nem válaszol) Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye? Diák: Igen, uram. Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket? Diák: (a diák nem felel) Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent? Diák: Nem, uram. Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet? Diák: Nem, uram. Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről? Diák: Nem, uram, attól tartok nem. Prof: És mégis hiszel benne? Diák: Igen. Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam? Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van. Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak. Diák: Professzor, létezik-e a hő? Prof: Igen. Diák: És létezik-e a hideg? Prof: Igen. Diák: Nem, uram. Nem létezik. (Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.) Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya. (Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.) Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség? Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség? Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde? Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember? Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás. Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért? Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya. Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak? Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen. Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram? (A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.) Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor? (Nagy zajongás támad az osztályban.) Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát? (Az osztály nevetésben tör ki). Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.) Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam. Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője. A diák..... Albert Einstein volt. "A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. " (Albert Einstein)     Interaktív (1) 201-80-27 Telefon szerda 13-14 óra   Üzenetrögzítő (1) 201-80-27 (9-17 óra között)   E-mail   Fórum »           Impresszum - Jogi nyilatkozat - 2007.