- Konfliktusok, sztereotípiák

A nemi szerepek változásából eredő konfliktusokról, az Apák új szereplehetőségeiről, a családon belüli és az intézményekben meglévő sztereotípiákról, előítéletekről – naponta szó van, közbeszéd tárgya.
dr. Ranschburg Jenő pszichológus a férfi és a női szerepek változásáról, illetve e változások társadalmi méretű mentálhigiénés következményeiről szólva kifejtette, hogy a hagyományos, úgynevezett női és férfi szerepekben történt változások ma egyre jobban érzékelhetőek, mert a férfias tulajdonságnak tartott határozottságot, keménységet, „rámenősséget”, sőt a kezdeményező viselkedést is egyre gyakrabban látjuk megjelenni női magatartásformaként.

- Kint is vagyok, bent is vagyok

A nők ugyanis egyre gyakrabban jelennek meg a férfiak riválisaiként az élet számos területén. Azzal, hogy a nők az otthonukból kiléptek a küzdőtérre, az egzisztenciális előnyök fejében feladták a védettségüket, másképpen váltak kiszolgáltatottá. Tanár úr szerint sok nő egyszerre próbál kint is és bent is lenni, így sem munkaerő-piaci résztvevőként, sem a biológiai örökségül kapott, megerősített és hagyományosan elvárt anya- és társszerepben nem képes helytállni.
Sokak szerint soha ennyi aktív korú depressziós nő nem volt, mint az utóbbi években, és a fiatal anyák többségénél – a gyerekgondozás ideje alatt – menetrendszerűen megjelenik az úgynevezett gyedneurózis, ami mögött sokféle ok húzódik, amikről ma kevéssé esik szó, és kevés a jó válasz. ( Persze lehet egy kispapa is depressziós, elégedetlen.)

- A család nem versenypálya

A sajnálatosan félreértelmezett rivalitás és kialakuló „versenyhelyzet” rengeteg belső feszültséggel járhat a nők és férfiak számára egyaránt, különösen, ha saját családjukban nem kaptak az alternatívára semmilyen mintát, ha saját életüket és családi kapcsolataikat is folyamatos versenyhelyzetként élik meg. Márpedig a nők aktiválása a családon kívüli frontokon óhatatlanul magával hozza azt, hogy a férfiaknak a családi életben kell nagyobb szerepet vállalniuk – és ez nem versengő szerepek kérdése. Ugyanakkor az apák aktivitása önmagában érték és fontos a gyerek számára, nem elsősorban azért, mert a nők házon és családon kívüli aktivitása megnőtt.

- Elismerten „anyaszívű”

Ha ezt a társadalom több szinten – jogi keretek, szociálpolitika, médiakampány, kisgyerekeseknek nyújtott szolgáltatások és a többi. – nem támogatja, értéktelen területnek, alacsony presztízsű elfoglaltságnak tekinti, ez szerepvesztéssel, szerepzavarral és az „anyaszívű” címkével járhat – amit ma még kevesen vállalnak fel büszkén. Ezt a „karriert” is el kell fogadtatni mind az érintettekkel, mind a közvéleménnyel, ami hiteles és jó példák nélkül nem fog menni. Eleve téves ezt versenyhelyzetnek tekinteni, ami mindkét nem vonatkozásában olyan kommunikáció kialakításához vezet, ami a mai nemzetközi trendekbe egyáltalán nem illeszkedik: megmerevíti a szerepeket, degradálja az otthon töltött időt ahelyett, hogy más dimenziót adna a feladatok megosztásában, és kárt okoz az egyénnek, családnak, közösségnek.

- Minta otthonon kívül – belül

A külső, belső hatások mindenképpen érintik a család életét. A család mindenképp állandó változásban működik, alkalmazkodva az adott kihívásokhoz. Többféle szempontrendszer létezhet, éppen ezért a feladatok nehezen összemérhetők, - bár bizonyos értelemben természetesen egy részük állandósulhat, más részük megerősödhet, vagy gyengülhet, esetleg teljesen elhalhat, elértéktelenedhet.

A családban (és a családon kívül) a felnőttek feladata: előítélet mentes, önmagát és a másikat megértő, a változó körülményekhez alkalmazkodni tudó, - családi életben és a munkában magát sikeresnek érző - emberré nevelni a gyerekeket. Mindez csak akkor lehetséges, ha mi felnőttek tudjuk milyen régi és új mintákat milyen céllal és hatással adunk át a gyerekeinknek.