Egyszer volt egy obsitos katona Csíkszeredában. Neki járt pénze az obsitján, s megindult, hogy Szebenbe menjen a pénze után. Felköti a kardját, s elmegy. Ahogy megy egy jó nagy erdôn keresztül, meglát egy járatlan úton egy oroszlánt, egy agarat, egy cinegét s egy hangyát. Egy döglött marhát ôriztek. Mikor meglátja a katona az oroszlánt, már térne vissza, de nem mert vissza se térni. Magához szorítja a köntösét, s elhúzza magát az oroszlán mellett. Elmegy egy darabig, meglátja az oroszlán:
- Eredj, te agár, hívd vissza azt a katonát, hogy ossza el nekünk négyfele ezt a marhát, jótétel helyébe jót várjon.
Visszamegy a katon.
Azt mondja az oroszlán:
- Oszd el nekünk négyfele ezt a marhát, jótétel helyébe jót várhatsz.
Kihúzza a katona a kardját, elvágja a marhának az egész hátulját, s odaveti az oroszlánnak.
- Tetszik-e az osztásom neked?
- Tetszik, édes katonám - azt mondja az oroszlán.
Azt mondja a katona:
- Neked úgyis olyan nagy a szád, a nagy húsokat jól leszedheted a csontokról.
Az elsô lábát hátul levágja, odaveti az agárnak. Felül levágja a nyakát, s odaveti a cinegének:
- Neked olyan az orrod, mint a tû, jól kiszedegetheted onnan a húst.
A hangyának odaveti a fejét. A hangya mindjárt bele is költözött.
Megindul a katona onnét.
- Állj meg, édes katonám - azt mondja az oroszlán -, mert most nagy jót tettél velünk. Ha te valaha olyan emberrel találkoznál, hogy nem bírnál vele, s téged meg akarna ölni, gondolj reám, s belôled is oroszlán lesz, s a világon mindennél erôsebb leszel.
Azt mondja az agár:
- Gondolj engemet, mikor valahonnét elkésnél, hát belôled agár lesz, s te mindenüvé egy pillanat alatt elfutsz.
Azt mondja a cinege is neki:
- Ha te édes komám, valahova fölkívánkoznál, gondolj engemet, cinege lesz belôled, s akárhova felrepülhetsz.
Akkor a hangya is elôbújik, s azt mondja:
- Te is gondolj engemet, mikor valahova be akrnál menni, s különben nem tudsz bemenni, s akkor belôled hangya lesz, egy hasadékon bemehetsz akárhova.
No, jön a katona a kaszálón keresztül Udvarhely felé. Megkésett, estére válott az idô. Lesz belôle agár, befut Udvarhelyre egy pillanat alatt.
- Most már legyen belôlem obsitos katona ismét!
Megint obsitos katona lesz belôle, s beszáll egy házhoz estére.
Reggelre kelve az idô, megindul az obsitos katona ki Udvarhelybôl, s mikor kijönne, azt mondja magában:,,Legyen immár belôlem oroszlán, próbáljam meg azt is!"
Jött az úton le, éppen keddi nap volt, az asszonyok mentek fel Udvarhelyre a vásárra. Mikor meglátták az oroszlánt, elkezdtek sikoltozni, s amennyien voltak, annyifelé futottak. Azt mondja magában az oroszlán: ,,Legyen most már belôlem obsitos katona, aztán legyen belôlem cinege is, hogy próbáljam meg azt is!"
Meglesz a cinege is belôle, repül. Elunja azt is, azt mondja:
- Legyen még egyszer obsitos katona belôlem, azután legyen belôlem hangya is, próbáljam meg azt is!
Meglett a hangya is belôle, ott mászott a földön.
- Most már legyen belôlem obsitos katona ismét.
Meglesz az obsitos katona, s lejön ide a városba Keresztúrra. A fehér király ott lakott, ahol most a törvényszék van. Beszáll egy házhoz este a katona, s reggelre kelvén azt kérdezte a gazdától, hogy miféle uraság lakja azt a nagy kastélyt. Azt mondja a gazda, hogy ott a fehér király lakik, a háza tetejében van egy tornyocskája, s abban van a királynak egy tízesztendôs leányocskája. Egy ördöngös szüle ôrzi, hogy ahhoz semmiféle teremtett lélek be ne férjen.
Egy szál fenyôfa nôtt volt a tornyocska ablaka alá. Azt mondja az obsitos katona:
- Legyen belôlem cinege!
Meglesz a cinege belôle, felrepül a fenyôfának a tetejébe, onnét az ablakra szökik, s meglátja a király leánya, kinyitja az ablakot, berepül a cinege a házba, beteszik az ablakot, s addig kergetik, hogy megfogják. Szerette a leány, mert nem látott olyan szép cinegét többet, még a kebelébe is betette, s azt mondja az ördöngös szülének:
- Menj el a királyhoz, drótból csináltasson kalitkát nekem, mert egy szép madarat fogtam.
Abba a kalitkába vályút, kendermagot, vizet tesznek, s felviszi a ördöngös szüle a király leányának, s beleteszik a madarat a kalitkába.
(folytatjuk)